Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

hemezés a második világháború után fokozatosan elsorvadt és eltűnt. A bárándi betlehemezesben jól megfigyelhetők a népi dráma profán vonatkozásai. Voltaképpen csak az angyalok jelzik a szorosabban vett egyházi kapcsolatot. A huszár, az öreg és a két juhász a népi drámák alakjai. A huszár volt a bekérető, öltözetével és szerepével éppen úgy a „világi" dramatikus játékok alakja volt, mint a két juhász és az öregnek nevezett úgyszintén pásztort alakító szereplő. Ez utóbbi kedvéért azokban a házakban is szívesen megtekintették a játékot, amelyekben a lakosok alig vagy egyáltalában nem kapcsolódtak érzelmileg a vallási vonatkozásokhoz. Az országosan hasonló menetű betlehemes játékból az öreg szerepéből idézünk néhány részletet, amely nyomán jól megállapítható a betlehemes játék református közösségekben való profanizálódásának jegyei: Az öreg belépője: - Hopp isten, aggyon isten jó estét! Ti itt csak esztek, isztok, öregapátokról nem is gondoskodtok?! A földön fekvő öreget így költik: Kelj fel, öreg, menjünk Betlehembe. Hova, Debrecenbe, a vén tehénbe? Kelj fel, öreg, kelj jel! Kelj fel, öreg, vár a boros üveg! Nem kell nekem papi süveg! Ismered a betűt? Miféle tetűt? Rázd meg, öreg, a bundád, hadd peregjen a bolhád. A játék szereplői a legénysorba még nem került fiúk voltak, akik karácsony előtt többnyire már két héttel megkezdték a felkészülést. Kartonból vagy vékony deszkából készítették el a templomot, kukoricaszárból csináltak jászolt, tehenet, lovat az istállóba, egy bábuval alakították a kis Jézust, aki a jászolban feküdt. A templomba gyertyát is tettek, amit a házba érkezés után gyújtottak meg. Az ünnep előtt olykor tíz nappal, de egy héttel rendszerint megkezdték a 133