Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

számú főútvonalon karikás ostorokkal pattogtak, kürtjeikét fújták. Mint új szokásmotívumot említhetjük meg a csillagszórók nyíllal való magasba röpítését. A csillagszórók látványossága mellett kétségkívül a zaj keltés, a kolompolás, a kürtölés, a pattogás volt az uralkodó szokáselem. A szoboszlói szilveszteri szokáshoz egy magyarázó mondat fűződik. A hagyomány eredetével kapcsolatos történetet mindegyik közlemény megemlíti. A szokást magyarázó monda a tudományos kutatók körében bizonyos vitát váltott ki. A kérdést több irányból kell megközelítenünk. Mindenekelőtt a szokás mondai hátterét ismertetjük. Az 186l-es rövidke közlemény, amint azt már említettük, a szilveszteri néphagyományt a szoboszlói hajdúknak a törökkel vívott egyik csatájára vezeti vissza, ahogy azt a szoboszlóiak „állítják". A mondát részletesen elsőként még a múlt században Cs. Szatmári Károly ismertette, ahogyan azt Szoboszlón hallotta. A nevezetes esemény a 17. század elején történt, amikor a török dúlta, fosztogatta az országot. Egy török csapat Bárándot elhagyva Szoboszlónak tartott azzal a szándékkal, hogy „a lakosokat felkoncolja, a falut kirabolja és azután fölégesse". Egy kabai parasztember ingben, mezítláb futott szilveszter éjszakáján Szoboszlóra, hogy hírül adja a törökök közeledését. És akkor „mindenki, aki csak képesítve volt, bárminemű védő- vagy ütőeszközt fölemelni, férfiak, nők, gyermekek, ifjak és öregek egyaránt, különböző védfegyverekkel ellátva a hazaszeretet tüzétől lelkesedve rohantak a gyűlölt ellenségre. A nők egy része a toronyba ment, hol égő lámpákat dugdostak ki köröskörül s a harangokat félreverték, hogy a hadakozóknak némi világosságot adjanak, és hogy a vészhangokkal a nép lelkesedését fokozzák. Délnyugatra a várostól a hajdan széles és mély, de már most csak hírben élő Kosi folyón kívül állomásozott a török, s ott egy dombon ütötte fel sátorát a basa; elszántsággal rohanta itt meg a törököt a vitéz hajdúság, és szerencsésen is mind egy szálig semmivé tette. A basát a domb alá temették el, s emlékezet okáért ezt a dombot ma is török-dombnak nevezik."

22 22. Cs. Szatmári i. m. 18. 118