Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

A halott siratása az úton a temetőbe kísérés alatt: Készek a lábaim Temetőbe járni. Szomorú fejfáját Többi közt keresni. Keresem, keresem, Már fel is találom, Szomorú fejfáját Magamhoz szorítom. Fekete föld, nyílj meg! Koporsó hasadj meg! Elfelejthetetlen Csak egyszer szólalj meg! Hogyha szólni tudna Tudom, hogy szólana: Ne sirassatok mán, Nincs semmi nyavalyám. Mennybe van az apám, Ki gondot visel rám, Csendes ház e, lelkem Fogadjon lakónak. Ezen a világon Én is olyan vagyok, Mint ősszel a talló. Olyan is az árva, Mint útfélen az ág, Aki ott elmegyen Arrébb rúgja, vagy ráhág. 114