Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

2. Halottsiratás, siratóénekek A hajdúszoboszlói folklórhagyományban különleges helyet foglal el, s a szakemberek körében méltán keltett figyelmet a halottsiratás szokása. Ecsedi István figyelt fel a hagyományra, s tett közzé siratóénekeket 1929-ben. A verses, szöveges siratás akkor már inkább csak az idősebbek szokáskörébe tartozott, s azóta szinte teljesen megszűnt. A halottsiratás szokásában elsősorban a fogadott siratok, a hivatásos siratok jelentik néprajzi szempontból a jellegzetességet. Hivatásos halottsiratókról gyérszámú adatok vannak. Fogadott siratok működésére az Ormánságból ismerünk példákat. A siratásért előre megállapított fizetséget, többnyire terményt kaptak.

16 A szoboszlói siratóasszonyok úgyszintén előre meghatározott ellenszolgáltatásért siratták el a halottat. Ez az ellenszolgáltatás az adatok szerint lehetett egy öltözet ruha, egy véka búza, olykor csak egy gyászkendő, olykor pedig pénz. A két világháború közötti időben 10 pengőtől 40 pengőig terjedhetett a siratás összege, ami akkor tekintélyes honoráriumnak számított. A hivatásos siratok a szegényeket ellenszolgáltatás nélkül siratták el. A fizetség a hozzátartozók módjának megfelelően változott. A siratás a halottasháznál kezdődött, ahová a következő szavakkal lépett be a siratóasszony: „Jó napot kívánok! A mostani szomorúságukban vigasztalást kívánok! A megboldogultnak tisztességes eltakarítást, halotti poraiból dicső feltámadást." A siratóének verses. Nem rögtönzésen alapul. Külön énekben siratták a gyermeket, a felnőttet, az édesapát, az édesanyát stb. A halottas házban, az út alatt és a temetőbe érkezéskor többnyire azonos szövegű éneket énekeltek, függetlenül a nemtől és a kortól. Néhány példát említünk.

17 16. Kiss Géza: Ormánság. Budapest, 1937. 121 kk. 17. A szoboszlói halottsiratásra, siratóénekre vonatkozó anyagot lásd Ecsedi István: Sirató énekek Hajdúszoboszlón. Ethn. XL. 1929. 113-116. Az Ecsedi által említett 10-40 pengő szinte hihetetlennek tűnik, ha arra gondolunk, hogy a nyári napszám I pengő körül mozgott. Inkább csak 1-4 pengő lehetett a díj. 112