Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

Mi körül az asszony gondolata forog. És ez a sokféle tárgy kell már az első napon, Nagyon is kell, kérem, hitemre mondhatom. Ennek tettében készen kell rá lenni, Hogy idő múltával bölcsőt is kell venni. Tehát barátaim ezt jól megfontoljátok, Mielőtt az asszonyt a házhoz hozzátok, Mindezt megvegyétek, kezéhez adjátok, Kívánom az égnek áldását reátok. A lakodalmi vacsorát követően a szolgálólegények kezdték meg a táncot. Tatár Antal visszaemlékezése szerint

13 az első világháborúig a lakodalomban az első tánc a szolgalegények tánca volt. Az ételeket felszolgáló legényeket nevezték szolgálólegényeknek. Derekukra kötőt kötöttek. A kötőt a lakodalomba hivatalos lányoktól kapták. A leányok magukkal vitték a kötőt, s a szolgálólegények először azzal a leánnyal táncoltak, akitől a kötőt kapták. A szolgálólegények tánca után következett a mindenki tánca. A vőfély a szoba közepére állt, majd a zene ütemére a csizmája szárát verve táncba szólította a nőket. Ahogy egy-egy nő beállt a táncba, a vőfély úgy kiáltotta egy-egy férfi nevét, aki a táncot a beállt leánnyal vagy a menyaszszonnyal folytatta. Gyakran a nők, s a férfiak előre megbeszélték a vőféllyel, hogy kivel szeretnének táncolni. A lakodalom következő szertartásos mozzanata a kontyolás. Tatár Antal emlékezése nyomán a kontyolás a következőképpen történt. Éjféltájban két koszorús legény elment a menyasszonyos házhoz, hogy elhívja a kontyoló vendégeket. Egyikük versben mondta el érkezésük célját, majd kulacsaikból megkínálták a menyasszonyos ház vendégeit. Őket úgyszintén megvendégelték, s egy-két tánc után a kontyolókkal visszaindultak a vőlegényes házhoz. A kontyolás rendszerint a menyasszony keresztanyjának a feladata volt. A menyasszony menyecske ruhába öltözött. Haját befonták, kontyba rakták. Ekkor mondták: „Feltettük a kontyot, alá meg a gondot." A fejét a vőlegénytől kapott színes fíketővel kötötték be. Ezt követően a 13. BIMA. Ltsz. 157-70. 110