Tasnádi Attila: Mazsaroff Miklós (Borsodi Kismonográfiák 33. Miskolc, 1989)

a szobrászatba. A szűkebb szakmai szempontokon túl a felgyorsult életritmus, az új ismeretek tömege, a megnövekedett tájékozódási, tájékoztatási és cselekvési igény is siettette az új típusú, komplex vizuális nyelvezet létrejöttét, nem is szólva olyan speciális tényezőkről, mint a történelemszemlélet változásai, vagy a befogadói aktivitásnak a közlési aktivitással párhuzamos fokozódása. Mazsaroff Miklós ráérzett ezekre az igényekre, s megkezdte korai, bátortalan posztimpresszionizmusának egy markánsabb, erőteljesebb konstruktivista stílusra való átszervezését. A folyamatban, amely csaknem egy évtizedig tartott, két dolog volt a segítségére. Az egyik a változatos, erősen tagolt észak-magyarországi táj, amely látvanybeli adottságai révén bizonyos értelemben már „készen" kínálta a konstruktív szerkesztés elemeit, a másik: megmerítkezése a társadalom mélyrétegeiben. A hatvanas években Mazsaroff intenzív kapcsolatba került egész sor Miskolc környéki üzemmel és termelőszövetkezettel, rendszeresen dolgozik Múcsony17 8. Tapolcai táj (1966)