Tasnádi Attila: Mazsaroff Miklós (Borsodi Kismonográfiák 33. Miskolc, 1989)

A Pap Gyula alapította internátus kezdetben a Kmetty utca egyik bérházában székelt, később leköltözött Nagymarosra, ahol Pap valami örökség folytán egy nagyobb parasztházhoz jutott. A 15-20 főnyi hallgatóság, amelynek soraiban ott készülődött többek között Kiss Nagy András és Feledy Gyula is, voltaképpen csak egyetlen nyarat töltött a Duna melléki falucskában, mert a kollégium a következő évben beolvadt a Derkovitsba. Pap Gyula lobbanékony, nyers ember volt, de kitűnő ismerője szakmájának; a formaképzés, a színelmélet, a komponálás alapismereteit Mazsaroff Miklós tőle sajátította el. A növendékek főként a szabad természetben dolgoztak, modellezték a növényeket, virágokat- Pap gondos, precíz munkát követelt, keményen megszabta és számon kérte a feladatokat. Bár a nagymarosi hónapok alatt a kép belső értékeiről, a szüzséről, a tartalomról nem sok szó esett, Mazsaroff bizonyos példát látott Pap Gyula szerkezetes megoldású, az elvontság és a realitás határain egyensúlyozó képeiben, s vonzotta a mester ipari érdeklődése is. Kapcsolatuk barátivá fejlődött, s megmaradt annak a későbbiekben is; 1972-ben közösen járták be Nyugat-Európát. A Derkovitsból egyenesen vezetett az út a főiskolára, ahol Mazsaroff kezdetben Pór Bertalan, később Berény Róbert és Domanovszky Endre keze alatt dolgozott. 1948-ban még semmi nyoma a személyi kultusz kitermelte kultúrpolitikai és esztétikai sematizálódásnak, minden értékes elképzelésnek helye, jogosultsága van. Az oktatás koncepciója liberális és becsületes: eszmeileg a közösség törekvéseivel vállalt szolidaritásban, szakmailag a felkészültség, a mesterségbeli tudás tiszteletében leli fel célját. Ez a helyzet 1949 második felétől megváltozik: az új főigazgató, Bortnyik Sándor szovjet mintára szabott, akadémikus szellemű oktatást vezet be. Ekkorára már módosul a külvilág atmoszférája is: kezdetét veszi a politika és a társadalom különválása, a szektás türelmetlenség leszereli, majd véglegesen felszámolja a NÉKOSZ mozgalmat. Mazsaroff Miklós utólagos visszaemlékezése szerint a körülmények szigorodását a Berény-osztály növendékei, Vati József, Váci András, Újvári Lajos és a többiek a szakmai szempontok fokozott előtérbe helyezésével igyekeztek semlegesíteni, a művészet öntörvényeiben bízva, úgy vélték, hogy a kép és a szobor független tud maradni a politika népi ingadozásaitól. Mazsaroff Miklós a posztnagybányai hagyományokhoz visszakanyarodó Berény bensőséges lírizmusában egyenesen biztosítékot látott erre. Igy eshetett meg, hogy a főiskoláról 1953-ban kilépő fiatalembert egyelőre nem művészeti, hanem egzisztenciális gondok foglalkoztatták: megnősült, s ennek kapcsán stabil keresetre, állandó állásra volt szüksége. A Honvédtáp Tisztiiskola polgári alkalmazottja lesz, tábori sütödéket, élelmiszer raktárakat tervez. Házassága 13