Végvári Lajos: Seres János (Borsodi Kismonográfiák 32. Miskolc, 1989)

a motívum jellegének és fontosságának felel meg: s ez témánként változhat. Alkalmazza a szférikus rendszert, a koncentrikus körökbe telepített motívumsort amelyben a horizont s így tér is görbültté válik -, máskor a színmodulációk segítségével a motívumot alárendelő a hideg-meleg vagy komplementer színekkel való építkezési rendszert,

32 de szívesen használja a reliefszerű hatást, amely a háttértől, mint a kép mélységének lezáróalaptól előrefelé, a néző irányban szerkeszti meg a formákat.

33 Nemcsak a kubizmus alapul a cézanne-i rendszeren, de minden modern festő. Még az olyan művész is, mint Egry, akinek legfőbb mondanivalója a köd és a pára sűrűségéből kibontakozó látvány. Egry József képein a formák, hegyvonulatok, vízpartok ívei a néző szeme láttára születnek, s csendülnek egymásba fonódó harmóniává. A tér Egry képein nem a valóságos kiterjedés illúzióját adja, hanem a látvány ritmizálásának, dinamikájának eszköze.

34 Ezt a megközelítési módot követi Seres János is új alkotásain. Nála a kép egy olyan sík, melyen a látvány főbb elemei vetületként rajzolódnak ki. A közeli és a távoli motívumok szétbonthatatlan ritmusban ívelődnek egymásba. Ennek következtében minden természetből kiválasztott elem elveszti tárgyi jelentőségét, és a kép struktúráját alakító tényezővé egyszerűsödik. 12. Vihar után 1976. 13. Dombtető 1977. 25