Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

hanem kiosztotta a feladatokat és ellenőrizte azok végrehajtását. Amenynyiben szükség volt, gondoskodott a gazdaság számára a külső segítségről. A gazdára tartozott egy egész sor olyan munkának az elvégzése, amely a tapasztalaton alapult. így pl. tavasszal átnézte a mezőgazdasági szerszámokat, előkészítette a földet a gabona vetésére. Ezekben a munkákban más családtagok, főleg a gyermekek is segítettek. A tenyésztett állatok nevelése, gondozása Derenken a nőkre jutott, mivel ott a férfiak rendszeresen eljártak dolgozni otthonról. A férfiak besegítettek az ólak tisztításába, a takarmány előkészítésébe, néha az állatok etetésébe, ők hordták ki a trágyát az ólból. A háztartást az asszonyok vezették. Mindenek előtt az ő feladatuk volt a gyermekek felügyelete és nevelése, étel készítése, a ház tisztántartása, a javak megőrzése (főleg, ha a gazda nem tartózkodott otthon), a túró és vaj készítése, és gyakran eladása. Segítettek a mezei munkában is (szántáskor, aratáskor, a burgonya betakarításakor). Kendert, valamint a ház körüli kertekben zöldséget termesztettek. Foglalkoztak élelmiszerfeldolgozással (káposzta és uborka savanyítással, gyümölcsaszalással, lekvárfőzéssel stb.). Télen fontak, vásznat szőttek, tollat téptek. Az anyák leányaikat nevelve, elsősorban arra törekedtek, hogy a jövendő háziasszonyok képesek legyenek megfelelni mindazoknak a kötelességeknek, amelyekkel majd megterhelik őket. Éppen ezért már a 12-13 éves leányok tanultak fonni, segítettek takarítani, vásárolni és más könnyebb házimunkákban. Az idősebb leányok már a mezei munkában, a főzésben, mosásban, a kisebb családtagok és a háziállatok felügyeletében egyaránt részt vettek. Már egyedül fontak, szőttek, tépték a tollat, ily módon készítve elő saját maguk számára a hozományt. Ugyanakkor a fiúkat az apjuk már iskláskorukba bekapcsolta a földműveléssel és az állattartással kapcsolatos munkákba. Segítettek szántásnál, aratásnál, kapálásnál, de mindig a könnyebb, kisegítő tevékenységet végezve (szántáskor a jószágot vezették, szétszórták a trágyát a földön, kiásás után összeszedték a burgonyát stb.). Az általuk végzett munka milyenségét és mennyiségét mindenekelőtt a gyermekek fizikai ereje határozta meg. Szokás szerint azonban a 14-15 éves fiúk már megkezdték az erdei munkát és elszegődtek a szénakaszáláshoz és aratáshoz. Rendszerint ebben az életkorban tanította meg őket az apa kaszálni, szántani, vetni, boronálni és csépelni. Ettől kezdve már nemcsak segíthettek ezekben a munkákban, hanem önállóan el is végezhették azokat, különösen akkor, ha az apa távol volt. Ugyanakkor a fiúk nem voltak teljesen mente-