Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

DERENKI KÉPEK A falu településéről és épületeiről A derenkiek gazdasági tevékenységét elsősorban a természeti környezet (a földfelszín, az éghajlat, a talaj, a természetes növénytakaró) határozta meg, noha a politikai és társadalmi viszonyoknak is jelentős szerepe volt. Derenk a Bódva folyó völgyében feküdt, ahol a tengerszint feletti magasság sehol sem haladta meg átlagosan a 400 métert. Derenk szabályos elrendezésű, utcás falu volt. A lakóházak a hozzájuk kapcsolódó gazdasági épületekkel a völgyben húzódó út két oldalán helyezkedtek el, mintegy 1,5 km hosszúságban. A belső telek (

porta

) egy keskeny - a főútra merőlegesen tartó - földdarab volt, amelynek másik vége a falut körülvevő erdőbe (

berek

) torkollott. A telkek egy részét benőtte az erdő, a másik részét megművelték. Az a tény, hogy Derenk egy völgyben terült el, jelentős mértékben korlátozta, idővel pedig egyenesen lehetetlenné tette a falu terjeszkedését. Éppen ezért a derenkiek a gyermekeik számára épített új házakat is saját telkükre húzták fel, ami viszont rendkívüli módon beépítetté tette a belterületet. A falu eredeti formájában, rendjében az első változások 1914 után következtek be, amikor a legszegényebbek és az első világháborúban harcoltak, házhelyekhez jutottak a Vidcmaj nevű majorságban. A telkek felszíne, formája meghatározta az épületek elrendezését. A derenki telkeken általában egy hosszú főépület állt. Ebben volt a lakóház, mellette az istálló és a csűr. E két utóbbi épületet gyakran egy tető alá építették. A disznóól és tyúkól a főépülettől külön állt. A lakóházak véggel néznek az utcára, a végső két ablakuk a virágoskertre néz. A ház hosszanti fala mentén tornác (

poácianka

) húzódott. A tornác oly módon keletkezett, hogy a tetőt meghosszabbították, s így annak széle a hosszanti fal mentén felállított három oszlopra támaszkodott. Mind a lakó-, mind a gazdasági épületek többségének kőfala volt. Ugyanakkor az adatközlők szerint a múltban Derenken kizárólagos volt a faépítkezés. Az erdővel kapcsolatos haszonvételi jogoknak a múlt század 80-as éveiben történő szabályozása jelentős mértékben korlátozta a parasztoknak azt a jogát, hogy az állami vagy földesúri birtokban lévő erdőben fához jussanak. Éppen ezért, amikor 1910-ben egy nagy tűzvészben a falunak több 8