Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
A cimborasághoz kapcsolódó értékek és normák A derenkiek különösen kihangsúlyozták a cimboraság nem gazdasági jelentőségét. A cimboraság lényege, hogy az embernek mindig egy csoportban kell ténykednie, és csak ez a tevékenység teszi elégedetté az egyént. Ez a nézet ahhoz az általános szemlélethez kapcsolódik, amely rosszallóan tekint a közösségtől elzárkózó egyénre. Az ilyen embert borznak ( borsug ), rátartinak ( herdy ) nevezték. Ily módon is hangsúlyozták a közösség által elítélt tulajdonságot. Az egyedüllétre való hajlamot egyértelműen rátartisággal, túlzott büszkeséggel, mások lenézésével magyarázták. Az ilyen embereket, akárcsak a társaságot kerülő egyéneket (akik a csoportos szórakozásban nem vettek részt), a rosszkedvűeket, azokat, akik nem szívesen segítettek másoknak, nem tisztelték, sőt ellenkezőleg, a közösség kigúnyolta őket. Az előbbi jellemvonásoknak épp az az ellenkezője a szerénység, a társaság kedvelése, a vidámság, mások megsegítése stb. Ugyancsak alapvető követelmény volt a lojalitás és a megfelelő viselkedés. A lojalitás, amiről mar szó volt, egyet jelentett az igazmondással, a cimborával szembeni őszinteséggel, a megszerzett információk megtartásával, a nehéz helyzetekben való segítségnyújtással stb. Nem véletlenül mondták, hogy "a cimbora olyan, mintha a fivérem volna" ( cimbora to taki, jak kied by bratowie byli ). A cimboraságnak, mint a kortársi kapcsolat modelljének szokatlanul magasra értékelésében mintegy csúcspontot jelentett az ún. "katonai cimboraság". A katonasághoz együtt behívott és együtt harcoló azonos korúak kötelezték magukat, hogy megsegítik a másikat veszélyhelyzetben. A "nagy cimbora" jellemét szóba hozva, rendszerint megemlítették, hogy ez csak olyan enter lehet, aki sebesült kortársát kimentette a harcmezőről. A második világháború eseményei azt mutatta, hogy mindez csak retorikai formula lehetett. A cimboraság egy egész sor funkciót töltött be az egyén szocializációs folyamatában, egyértelműen meghatározta helyét a társadalmi szerkezetben, a meghatározott életkori csoporton keresztül pszichikai támaszt jelentett számára, valamint biztosította a társadalmi előrehaladás lehetőségét. Ugyanakkor - egy meghatározott életkorban - biztosította az egyén számára a szervezett szórakozás lehetőségét a neki tetsző társaságban. Lehetővé tette a vezetői hajlam kiélését, az egyes életkori kategóriákon belül szabályozta a viselkedést, bevezette az egyént az emberek 87
