Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
gyakoriságát. Az egymáshoz közel lakó gyermekek játszócsoportokat hoztak létre. A lokális kapcsolat ugyanakkor rokonsági is lehetett. A gyermekek természetesen ismerték a faluban lakó összes azonos korú társukat, mégis az iskolába kerülés pillanatáig csak néhányan barátkoztak egymással, egy kisgyereknek csak egy-kettő cimborája volt. Már itt megállapíthatjuk, de ez később méginkább láthatóvá válik, hogy az azonos korú gyerekek korán szétválnak nemek szerint. Az azonos korúak köre az isklában volt a legnagyobb. A későbbiekben már csak szűkült. Tagjainak a száma attól függött, hogy hányan jártak egy osztályba. Itt már nem számított a lakhely. A csoport részben valóban azonos korú, azaz ugyanabban az évben született ( tegorocnych ), valamint némileg idősebb és fiatalabb tagokból állt. Igazodott a falusi iskolai oktatáshoz, ahol két osztály volt, alsósok és felsősök osztálya. Amennyiben a csoportok szerveződésének alapelve a szigorúan vett azonos kor lett volna, kevés ilyen csoport jöhetett volna létre és az egész intézmény értelmét vesztette volna. Ezekben az években a cimboraság az együtt-tanulásban és a kialakult barátságban fejeződött ki. A gyermekek sok időt töltöttek ugyanis egymás társaságában, iskolába menet és jövet, az órák közötti szünetekben stb., s ezek mind alkalmat jelentettek a beszélgetésre, játékra. Az iskolaévek a derenki gyermekek számára még egy a gazdasági munkától viszonylag független időszakot jelentettek. Közösen legeltették az állatokat, gyűjtötték az erdei növényeket, vigyáztak a kisebb gyermekekre, és közben játszottak. Már az isklások csoportjában volt egy vezető: a hangadó, a legidősebb, a leginkább kedvelt, a csoport véleménye szerint a legokosabb vagy a legerősebb személy. A vezetővel azonban támasztott legfontosabb követelmény az "erő és az ész" volt, ami mutatja, hogy a fizikai erő mellett nagy fontosságot tulajdonítottak a szervezőképességnek. A vezető irányította a játékokat, akár oly módon, hogy saját maga javasolt valamit, akár csak kiválasztott egyet a többiek által javasolt játékok közül. Hasonlóképpen a leányok játékait is a cimborák egyike irányította. Neki a többi leányhoz viszonyítva okosabbnak kellett lennie. Elvárták tőle, hogy megelőzze a veszekedést, ne engedje meg az alaptalan pletykálkodást. Közvetlenül a második világháború előtt az islolát hagyott fiúknak kötelező volt a katonai oktatásban részt venniük. A legények hetente 83
