Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
szerűen hatással volt a derenki közösség jellegére. Adataink egyértelműen hangsúlyozzák, hogy jelentéktelen volt azoknak a más falvakból érkező személyeknek a száma, akik a faluban letelepedtek, és legalább egy bizonyos időn keresztül ott is maradtak. Ha mégis voltak ilyenek, akkor azok elsősorban házassági kapcsolatok révén kerültek a faluba, illetve cigányok (főleg pásztorok), tanítók vagy még régebben zsidók voltak. A falunak nem minden lakóját nevezték derenkinek. Aki Derenken született, arról mondták: "Ez a mi emberünk, derenki." ( To nas clowiek, Drencan. ) Vegyes házasság esetén, akár a férfi, akár a nő magyar származású volt, élete végéig "idegennek" tartották, attól függetlenül, hogy megtanult-e lengyelül ( lendzielsku ) beszélni. A "derenki" státusz csak azoknak a faluban született embereknek járt ki, akiknek legalább az egyik szülője szintén derenki volt. A cigányok, akik a szarvasmarhák és a disznók időszakos legeltetésével foglalkoztak, mindig idegenek maradtak a faluban. Az a legnagyobb szegénységben sem fordult elő, hogy a derenkiek közül valaki ezt a foglalkozást űzte volna. A derenkiek személyében ez a munka csak hátránnyal járt, mivel kevesebb hasznot hajtott, mint az erdei munka vagy a máshol végzett aratás. A cigánypásztorokat a bíró ( ryftar ) fogadta fel, s ő kötötte meg velük az adott időszakra vonatkozó szerződést. A faluban való tartózkodásuk időtartama tehát szigorúan meg volt határozva, s néhány évig is Derenken maradtak. Közülük az egyik állandó jelleggel Derenken telepedett le, és 30 éven keresztül pásztorként dolgozott. A falu kitelepítésekor a derenkiekkel együtt Ládbesenyőre költözött és ott halt meg. Általános vélemény szerint jó embernek tartották, aki kötelességeit mindig ellátta. Ez volt az egyetlen cigány család, amelyről úgy beszéltek, mint a "mieinkről". A régen Derenken élő zsidókról ma már nem sok adatunk van. Az adatokból úgy tűnik, hogy a zsidóknak a helyi lakossággal való kapcsolata kizárólag kereskedelmi jellegű volt. Gyerekeik szintén a falusi iskolába jártak és együtt játszottak derenki társaikkal. A velük való barátságot néhányan még ma is emlegetik. A derenkiek számára ugyancsak idegennek számított a tanító ( orgonista ) . A tanító személye a faluban nagyon gyakran változott. Ez az adatközlők véleménye szerint abból következett, hogy a falu fekvése miatt kevéssé volt számukra vonzó. A tanító családjával együtt külön házban lakott, saját gazdasága volt, ahol gyakran segítettek neki az iskolás 71
