Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

maradék erdőt eladták a csehszlovák oldalon maradt lakosságnak. 1920 után a magyar oldalon nagy erdők maradtak a Csehszlovákiához csatolt Silica falu tulajdonából. A harmincas években a sziliceiek a legalább 800 holdnyi területükből 107 hold erdőt eladtak a derenkieknek, amin azonban alig volt haszon. Ezek iránt az erdők iránt nem volt nagy kereslet, tekintettel a falutól való távolságukra (kb. 7 km). Ezekben az erdőkben a derenkiek faszenet égettek, az erdő egy részét pedig gyorsan kiirtották, és a fát pedig eladták. Erdei gyűjtögetés A derenkiek a különböző erdei terményeket elsősroban saját fogyasztásra vagy az állattartás céljaira, ritkábban pedig eladásra gyűjtötték. Főleg a vadon termő ehető növényeket, valamint állati eredetű termékeket (madártojást, madárfiókákat, fiatal madarakat, vadméhek mézét) zsákmányolták . Gyűjtögetéssel a téli hónapokat kivéve egész évben foglalkoztak az asszonyok és a gyermekek. A vadon termő mövények közül a következőket gyűjtötték: áfonya (

borownice

), málna (

maliny

), szeder (

seder

), szamóca (

jagoda

), galagonya (

éwierborki

) és som (

deren

, dreri

). Az áfonyát, a málnát és a szamócát nyersen fogyasztották, a szederből viszont gyümölcslevest készítettek. Ha nagyobb mennyiségű szederhez vagy málnához jutottak, azt eladták. A galagonyából és a somból lekvárt, illetve pálinkát főztek. Néha a helyi boltos a som gyümölcsét előre megrendelte, és pénzért felvásárolta. Ebből jelentős mennyiségű pálinkát főzetett, amit aztán eladott a faluban. A ma lejegyezhető adatok alapján nehéz megállapítani, hogy milyen jelentősége volt a derenkiek táplálkozásában a gombának. Az a tény, hogy még ma is számos gombanevet ismernek, arra enged következteni, valamikor az étrend fontos eleme volt a gomba. A gombákat (

griba

, huba) ehető és mérgező fajtákra osztották. A mérgező gombák (

glupie huby

) fogyasztása után az ember józan eszét vesztette és bolond módjára viselkedett. Az ehető gombák közül leggyakrabban a következő fajtákat említették: tőgomba (

podpinki

), rizikegaiöa (

rydzyki)

, galambgomba (

golombki)

, csiperke (piecarki

), pazdurki

, csirkegomba (

kurcentka

). Említették a májuszkat (májusgomba) is. Az összegyűjtött gombákat megfőzték, majd megszárították, s félre59