Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

mázza ezt a gyakorlatot. Istvánmajorban még gyakoribbá vált a vetőmagvak csávázása (

mirgezuwanie

). Ugyanakkor teljes egészében elmarad az a szokás, amely a vetés idejét a megfelelő holdállástól teszi függővé. Ma az adatközlők csak nevetnek, amikor felidézik ezt a gyakorlatot. Hasonlóképpen nem jósolnak a vetés sikerére abból, hogy kivel találkoznak útközben. Az áttelepülést követő első években is kézből vetettek. Idővel néhányan a szomszéd falvakban lévő ismerőseiktől elkezdtek pénzért vetőgépeket (

gejpy do sioca

) kölcsönözni. A második világháború után 4-5 gazda is vásárolt vetőgépet, amit - kizárólag ledolgozás fejében - kölcsönadtak a rokonság számára. Istvánniajorban a vetőmag mennyiségét kilóban mérték, a vetőgép használatakor pedig a vetőgép beállításától függött a vetés sűrűsége. Géppel vetéshez kevesebb vetőmagra volt szükség, mint kézi vetéskor. Ez a tény, valamint a vetés gyorsabb elvégzése a vetőgépek elterjedéséhez vezetett. A derenkiek számára komoly problémát jelentett a szántóföldeknek az erdei vadaktól (vaddisznó, őz) való megvédése. A vadakkal való harcban különböző eszközöket és módszereket alkalmaztak, amelyek közül a legdrasztikusabb a lelövés volt, akármilyen súlyos ítélet is járt érte. A szántóföldek védelme miatt éjszakánként őrt álltak: minden gazdának magának kellett vigyázni a saját földjére, hiszen nem volt szokás a földeknek kerítéssel való körülzárása. Jóval kisebb kárt okoztak a vetésben a madarak, ami ellen madárijesztőket (

straski

) állítottak. Használtak fából készült kereplőket (

tyrkadel

) is. A gyom (

dudwy

) mennyisége a talaj nedvességétől és a vetőmag tisztaságától függött. A leggyakoribb gyomok a következők voltak: turica (carex), konkoly (

Agrostemma githago

), csalán (

Urtica urens vagy Urtica dioica

), zenski orech (?), horczyca (

Sinapsis arvensis)

. A különösen elgyomosodott földekről a gyomot gordoniáv

al irtották ki, ami egy hosszú nyélre erősített háromszög alakú vasdarab volt. A gyomirtásra a család minden tagja beállt a parcellába és a parcella egész szélességét felfogva, egy menettel megtisztították a vetést a gyomoktól. Komoly kárt okozott a vetésékben a jégeső (

grod

), de a derenkiek ettől nem szenvedtek különösebben. A jégverés elleni védekezés egyetlen módja a harangozás volt, ami elzavarta a felhőket; ennek az eljárásnak a hatékonyságáról még ma is mindenki nagy meggyőződéssel szól. Ugyanakkor a jó termést igyekeztek biztosítani a Márk-napi ünnepi 35