Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
Fogatnak ugyanazokat az állatokat használták, mint szántásnál (ökör, ló, ritkábban tehén). A boronálását mindig férfiak végezték, noha általában feltétlenül szükség volt még valakinek a munkába való bekapcsolódására, aki a boronát felemelgette, ha a földön olyan nagy kő volt, amely azt megrongálhatta volna. Esetenként, hogy a göröngyöket minél jobban szétmorzsolják, a boronát kövekkel tették súlyosabbá. A boronálást mindig hosszában ( Wse do prosta) , a szántás minőségétől függően egy vagy két alkalommal végezték el. A boronálás közben előkerülő köveket összegyűjtötték és elhordták az erdő alá. Istvánmajorban már csak vasboronát használtak. A szántóföld szélessége lehetővé tette három boronának is az összekapcsolását. A munkában segítő másik személy is feleslegessé vált, hiszen a földben nem voltak kövek. A vetés előtti első tevékenység a megfelelő mennyiségű, jó minőségű vetőmag előkészítése volt. Vetésre elsősorban a saját, előző évi, legjobb minőségű termést használták fel. Vetőmagot csak olyankor vásároltak, ha hiányzott vagy ha úgy ítélték meg, hogy nem megfelelő a vetése, ha "beteg volt" ( kied bulo chore) . A gazdák szokása szerint 2-3 évenként vetőmagot cseréltek egymás között ( cierali sie ). A vetőmag cseréjének hagyománya igen távoli időkbe nyúlik vissza. Hasonlóképpen igen fontos tevékenység volt a " mirgezuwanie ", azaz a búzamagvaknak vetés előtti feljavítása speciális, boltban vásárolt kémiai anyagokkal. A " mirgezuwanie " a vetés napján zajlott le: a vetőmagot tartalmazó hordóba vizet öntöttek, s ebben "fehér követ" ( bielawy kamien ) oldottak fel. A derenkiek nem képesek megmagyarázni miért nem alkalmazták ezt a szert más gabonafélék esetén, pedig pl. az árpát is hasonló betegségek támadták meg. A mezőre való indulás előtt a vetőmagot szentelt vízzel hintették meg (nem volt szokásban, hogy szentelt vetőmagot kevertek volna közé). A vetés megkezdésének időpontja nem volt szigorúan meghatározva, főleg az időjárástól és más mezei munkák befejezésétől függött. Ugyanakkor igyekeztek a vetés napját úgy kitűzni, hogy megfelelő legyen a hold állása, mivel ettől is függött a vetés sikere: " Buli taki stari co gwarili, ze terez uz nie siejmy, bo prózny miesioncek, co nie ma posrodék, bo tedy nie bedzia nie. Ira sicc kied caly miesionc; kied miesionc schodziuwol, wse mniejsi bul, to stari gwarili nie siejmy, bo psenicy malo budzie; kied rosnul, wse wiaksy, tedy tra bulo sicc; kied pelnia, to nojlepsi cas. " (Voltak olyan öregek, akik azt mondták, most ne vessünk, mert nin33
