Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
talhatunk arra, hogy a Bozsik vezetéknév igen gyakori Burzyk faluban. Derenk településtörténetének másik változata a magyar függetlenségi harcokhoz kapcsolódik, időben a 18. századra tehető. E változat szerint Derenken Rákóczi Lengyelországból származó katonái telepedtek meg, akiket követtek családjaik és egyéb más telepesek. Számos adatközlő időben igen pontosan határozza meg ennek az eseménynek a lezajlását, a 18. század elejére teszik. Érdekes, hogy ezekben az elbeszélésekben mindig kihangsúlyozzák, a telepesek egy meghatározott munka elvégzésére, a szádvári vár megerősítésére kerültek Derenkre. Az adatközlők egy része éppen a vár mindenkori uraihoz köti a telepítéseket; Rákóczi, Bebek, Andrássy nevét említik. Összefoglalóban a szájhagyomány alapján azt lehet megállapítani, hogy Derenk újólagos elfoglalója egy lengyel etnikumú népesség volt, amely vagy a tatár hódítás, vagy a 18. század eleji harcokat követően elnéptelenedett területet ülte meg. A telepítők - a hagyomány szerint IV. Béla, Rákóczi, Bebek vagy más név szerint nem említett földesúr, a szádvári vár ura lehetett. A fantasztikusnak tetsző időbeli eltérésektől függetlenül (13-18. század!), a változatok mindegyike hangsúlyozottan említi a lengyel telepeseket. A falu neve az adatközlők szerint a vidéken elterjedt somfa ( deren ) nevéből származik. A Derenk, Drenka, Dren, sőt Drienky nevek ugyancsak a szónak a változatai. A falu szláv neve amint azt Molnár is hangsúlyozta - azt látszott bizonyítani, hogy a település első lakói is szláv eredetűek voltak. A szájhagyomány csak nagyon keveset őrzött meg a telepeseknek ebben a korszakban zajló életével kapcsolatban. Az itt élők főleg földműveléssel foglalkoztak, mivel azonban a talaj rossz minősége nem biztosította a megélhetést, kiegészítésképpen vadásztak, gyűjtögettek s mindenek előtt faszenet égettek és hordták szét a környéken. A derenkiek e mellett különböző fatárgyak készítésével is foglalkoztak (gereblye-, szekercenyél, kanál), amivel nemcsak a környéken, hanem a távolabbi alföldön is kereskedtek. A szájhagyomány alapján nem egészen világos a pásztorkodásnak ezen a vidéken játszott gazdasági szerepe. Számos adatközlő véleménye szerint a pásztorkodás a település életéhek első korszakában igen fejlett volt, és jelentős jövedelmet biztosított a derenkieknek. A paraszti és földesúri tulajdonú erdők szétválasztása ( mieracka ) azonban aláásta a pásztorkodás alapjait. A legelőterületek hiánya ennek a jól jövedelmező gazdálkodási ágnak a visszaszorulását és a lakosság egyértelmű elszegényedését eredményezte. Mindez szükségszerűvé tette a falun kí18
