Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
ameddig a közösség társadalmi és gazdasági elszigeteltsége fennállt. A nehéz létkörülmények, a pénz állandó hiánya, emellett a nagylétszámú családok - ezek a fő okok, amelyek a házi gyógyászatot szinte kizárólagos formaként tartották fenn a derenkiek egészségének védelme céljából. Hasonlóképpen tehát, mint a gazdálkodásban, a derenkiek e téren is önellátóak voltak. A más faluba történt áttelepítés volt az a mérföldkő, amely gyökeres változásokat hozott az e téren bevált gyakorlatban. Azok számára, akik Istvánmajorba kerültek, határozottan jobbra fordult anyagi helyzetük. Ez időtől fogva minden család költségvetésében helyet kapott az orvosi ellátásra szánt kiadások. Az istvánmajoriak az emődi orvosi rendelőintézethez tartoznak, emellett az ottani orvos minden héten egy alkalommal Istvánmajorban is rendel. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a régi gyógymódokat teljesen mellőzik. A nők továbbra is gyűjtögetik az itt meglehetősen ritka gyógynövényeket, szárítják és esetenként, csakúgy, mint azt anyáik tették Derenken, gyógyszerként használják. A mindenféle megfázások vagy gyulladásos állapotok leghatásosabb ellenszerének pedig továbbra is a vizes borogatásokat tartják. Mindezeket összegezve, megállapítható, hogy a ma már egyre ritkább házi gyógymódokat Istvánmajorban alkalmazni fogják mindaddig, amíg életben lesznek azok, akik még Derenken születtek. Számukra ugyanis az egészség megóvásának kizárólagos módjai, habár maguk is kiemelik, hogy nem mindig vezettek eredményre. Mégis többségük számára továbbra is a legjobb gyógyszerek maradnak, mivel nemzedékek sora próbálta ki azokat. 132