Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

falut, az ablakokba búzát vagy - ritkábban - hamut dobáltak. Hogyha odabentről hangokat hallottak Pódzies! vagy Chyboj domu, skurwuj siel

, ez jóslatot jelentett, miszerint hamarosan férjhez mennek a lányok. A lányok e napon, csakúgy, mint Szent Luca napján, a zsúptető alá álltak (

trensly streche

) és azt megpiszkálták. Ha búzaszemre akadtak, ez annak volt a jele, hogy a lány érintetlenül férjhez megy (

wydo sie jako dziewka

), ha rozsszemre, akkor nem, aludni fog... (

ftedy sie preápi

), ha pedig bogarat lel (

kied chrobaka

), akkor özvegyemberhez megy hozzá (

ftedy pójdzie za gdow^a

). E napon jósoltak a derelyéből (

z pirogów

) is. Az egyik eladósorban lévő menyecske házában összejöttek a lányok, pirogo

t készítettek, amelyekbe a legények nevével ellátott papírt tettek. A kifőtt pirogo

t kézzel vették ki a forró vízből, a papíron szereplő név pedig a jövendőbeli férj neve volt. Kalendáris szokások Istvánmajorban Mint ahogy már említettük, Istvánmajorban a kalendáris szokások igen jelentős mértékben megváltoztak, leegyszerűsödtek, elfelejtődtek. Ez természetesen összefüggésben van azzal, hogy az élet is egyre laikusabbá válik, az erősen tapsztalható a magyar falvak esetében csakúgy, mint az istvánmajori fiatalok egységének megbomlásában. Az állandó migráció, a magyar környezettel való állandó érintkezés következtében a csoport belső szerkezete megbomlik. Pedig ezt a közösséget nemcsak a származás, a környezettől eltérő, saját anyanyelv, hanem a csak náluk létező sajátságos szertartások és szokások is megkülönböztették környezetétől. Kétségtelen, hogy a kalendáris szokások a derenki közösség egységét erősítették, de akkor ez az egységes csoport a szokásokat meg is őrizte. Kétségtelen az is, hogy a szertartások eltűnése szoros összefüggésben áll a vallási gyakorlattal, Istvánmajorban ritkán tart misét a pap. Ez semmiképpen sem segíti elő a valaha általános szokások továbbélését, az olyan szokásokét, amelyek szorosan kapcsolódtak a katolikus egyház éves szertartás rendjéhez: pl.: a gyertyaszentelés, a baziki szentelése stb. Nem tartják be rendszerint a böjtöt, sem ennek következtében a farsang végével kapcsolatos szokások is eltűntek. Már senki sem jósol Szent Luca napján vagy Szent Andráskor, a gyerekek ritkán járnak házról házra újévi jókívánságokkal és énekelnek ka117