Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

A karácsonkafát almával, dióval, szárított körtével, cukorkákkal, mézeskalácsokkal (

miodowniki

), pattogatott kukoricával (

pukana

) díszítették, papírból készült színes láncokat akasztottak még rá. A drewko a Háromkirályokig függött, utána eltüzelték, a szárából habarókanalat (

mutvica

) faragtak. A kisgyerekeknek az apa vagy más felnőtt személy angyalnak öltözött és a drewko alatt imádkoztatta a háziakat. Ha a gyerekek nem tudtak imádkozni, az angel megszidta őket, az angyalnak ígéretet tettek, hogy megjavulnak és egész évben szófogadó gyerekek lesznek. A karácsonyi asztalra díszes abroszt terítettek, amely alá a Derenken termesztett gabonaféléket szórtak, hogy legyen elég sok, mindenből legyen elgendő egész évben, minden jól teremjen (

naj bedzie welo, naj sycko bedzie welo na rok, niek sie sycko mnoho zrodzi

). Ezekből a gabonafélékből adtak az ünnepek alatt a tyúkoknak, hogy elegendő tojást tojjanak (

zeby welo wajca niesly

). Az asztal alá gabonaszalmát szórtak. A szentesi vacsora délután öt és hat óra között kezdődött. Amikor megkondultak a harangok, igyekezett mindeki az asztal mellé ülni. A vacsorát magyar nyelven mondott közös imádság vezette be (

najpierw modlenie, potem jedzenie

). Elsőként az ostyát vették magukhoz. Az öregek pálinkába mártott ostyát ettek, a gyerekek mézbe mártottat, előfordult, hogy fokhagymával dörzsölték be. A karácsonyi vacsora minden résztvevője egy ostyát evett meg. Ezután következtek az ételek: a gombaleves, mákostészta (

zuzoki z makiem

) és különféle kalácsok: mákos, túrós, lekváros. A megmaradt zuzokit vacsora után a teheneknek, ökröknek, a macskáknak és kutyáknak adták. A lovak mézbe mártott ostyát kaptak. Az ételeket egy tálból fogyasztották el. A vacsora befejezése után a fiatalság a falut járta, az ablakok alatt (

popod obloka

) karácsonyi dalokat énekelt, az öregek otthon ültek, pálinkát iddogáltak, és az éjféli szentmisét várták, amelyre a falu majd minden lakója elment. Karácsonyi köszöntővel főleg a gyerekek és a fiatalok jártak, ám előfordult, hogy a fiatal házasok is csatlakoztak hoz47 zajuk. Magyarul énekeltek, a háziak azonban már anyanyelvükön hívták be őket és a köszöntők is anyanyelven kértek jutalmazást: Adjatok, mit adni akartok, mert ha nem adtok, akkor a zsúptetőt megtépázzuk és lábunk alá tesszük, mert itt állva fázunk. (

Dajcie ze mi, dajcie, co mi macié dac, bo kied mi nie dccie, to worn treski /strzeche/ wyskubiemy i pod nózki pokladziemy, bo nam zima stac.

) A háziak ekkor almát, diót és kalácsot adtak, az idősebbek bort és pálinkát is kaptak. Ha valaki nem 112