Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
el. Az ajándékokat mindig az asszonyok adták át. Az ajándékok és az adományok átadása után a jelenlévő vendégeket asztalhoz hívták reggelire ( fryétyk ). Ilyenkor tulajdonképpen ebédnek megfelelő ételeket tálaltak, levest (leggyakrabban húslevest) és sült húst káposztával, krumplival. Ezután a Derenken nagyon gazdagnak és szokatlannak számító étkezés után, szintén ritkán fogyasztott tejeskávéval kínálták a vendégeket, amihez mákos, lekváros, túros kalácsot, valamint pálinkát adtak. Derenken nagyon ritkán készítettek tortát. Ezeket az ételeket a szegény és a gazdag lakodalmakon egyaránt meg lehetett találni. A reggeli kevésbé ünnepélyes étkezés volt; az ajándékokat hozó vendégek bizonyos időt az asztalnál tötlöttek, majd mindenki hazatért, és a templomban, az esküvőn találkoztak újra. A reggeli során a vendégeket a szakácsnők és segítőik szolgálták ki. Ezen idő alatt a vőlegény és a menyasszony - mindkettő a saját otthonában - az esküvőre készülődött. Sajnos a hiányzó információk birtokában nem tudjuk rekonstruálni a Derenken régen használatos lakodalmi viseletet. Csupán annyit tudunk, hogy a menyasszonyt öregasszonyok öltöztették fel "hosszú" szoknyába, olyan hosszú ruhába, ami a földig ért ( dlugie smaty, dlugom kamze, abo wigari dlugi po ziem ). Fejükre fályolkoszorút tűztek, kezükben élő vagy viaszos, művirágból készült csokrot tartottak. A menyasszony egész viseletében a fehér szín uralkodott. A vőlegény új ruhába, fehér ingbe öltözködött. Kabátjának zsebébe (a menyasszony által készített) hímzett kandőt tűztek. Ruhájára zöld rozmaringból készült koszorút ( pierko ) is tűztek. Valamikor hasonló, csak jóval kisebb méretű koszorúkat hordtak a vőfélyek is. A házból a templomba való indulás előtt a menyasszony szülei megáldották a házasulandókat, a menyasszony elköszönt tőlük, megköszönve a nevelést és a gondoskodást. A templomba vezető úton a menyasszony és a vőlegény egyaránt kereszt- illetve bérmaapjával ment párban. Mindkét keresztapát násznagynak ( nasnac , nosnac ) nevezték, akik az esküvő és a lakodalom alatt a fiatalok képviselői voltak. A falun keresztül visszatérő lakodalmi menetet - ekkor már az ifjú férj és feleség együtt mentek - a kapuk előtt álló, a lakodalomba meg nem hívott derenkiek figyelték. A menetben lévő asszonyok kaláccsal, fonott kaláccsal teli kosarakat hordtak, amelynek tartalmát a gyermekek és a felnőttek közé dobálták. Ezt a "kalácsdobálásnak" nevezett szokást De100
