Wolf Mária: Árpád-kori eredetű települések Abaúj vármegye déli részén (Borsodi Kismonográfiák 30. Miskolc, 1989)

tük több falut felsorolva, de szerepelnek Onga, Bocs, Halmaj és Szikszó szomszédságában is. A XVIII. századi adatok mint láttuk, ugyanarra a területre, amely lelőhelyünkkel is egybeesik, felváltva Al-, illetve Felkemeji említenek. Ezek alapján valószínűbbnek látszik, hogy Kemejt is csak a birtokosok szerint kezdték megkülönböztetni a XIV. század közepén, hasonlóan a megyebeli Dicháza, Papi falvakhoz és az országban előforduló számos ilyen esethez.

166 Nem egyedülálló eset Kemejjel kapcsolatban az sem, hogy hol Borsodhoz, hol Abaúj megyéhez számítják területét, hasonló helyzetben volt Dicháza, Gyanda és Köbli is. A falu templomát és papját 1332-ben említik először, 1404-ben megtudjuk, hogy Szt. György tiszteletére volt szentelve és kőből épült. A továbbiakban nem említik a templomot, sorsáról pusztulásáról valószínűleg csak akkor nyernénk bővebb adatokat, ha az ásatások során előkerülne. Nehéz helyzetben vagyunk a falu pusztulásának megállapítását illetően. Kemej hamar hódoltsági, illetve török érdekeltségi területté vált, hasonlóan Monajkeddihez, már 1552-ben így szerepel az összeírásokban. Ennek ellenére csak 1569-ből van az első olyan adatunk, amely török pusztításra utal, ekkor néhány évig kevesebb adót fizetnek a kemejiek. 1576-ban azok között a falvak között sorolják föl, amelyekben nincsenek porták, két évvel később azonban újra összeírják portáit. Az ép porták száma megfogyatkozott és nőtt a zsellérporták száma, de az élet tulajdonképpen zavartalanul folytatódik, 1602-ben tatártámadás érte a falut, mint ahogyan ezt a jegyzékek említik is, amelyet már nem tudott teljesen kiheverni. 1599-től 1603-ig desolata, illetve dikálhatatlan faluként említik az összeírások, amelyben nincsenek porták. Nem biztos azonban, hogy ez idő alatt lakatlan volt, hiszen már korábbi, 1582-es adat (lásd 149. jegyzet) is arra vall, hogy a török támadások megerősödésével, a falu tényleges hódoltsági területté válásával egy időben itt is általánossá válik az a gyakorlat, hogy a dikátorok nem maguk mennek ki a hódoltsági falvakba, hanem a berendelt bírák vallomása alapján vetik ki az adót.

167 Nem biztos, hogy 1599 és 1603 között a közállapotok megengedték az 166. Szabó /.. 1966. 131. 167. N. Kissi., 1960. 1116. 80