Wolf Mária: Árpád-kori eredetű települések Abaúj vármegye déli részén (Borsodi Kismonográfiák 30. Miskolc, 1989)

Pusztulásának pontos idejét nehéz meghatározni, annyi azonban biztos, hogy 1567-ben teljesen felégették minden bizonnyal a törökök, akiknek ez évi pusztításairól megyeszerte tudunk. Ha ez a pusztítás nem is volt végzetes a falura nézve, hiszen láttuk, hogy XIV. századi hatalmaskodást is túlélt, az biztos, hogy ez időtől kezdve lakossága fokozatosan csökken, egyre kevesebb az ép jobbágyporta. Lassú haldoklása az 1635 utáni években fejeződhet be. Az 1715-ös összeírás még mint elpusztult falut tartja nyilván, ami arra utal, hogy ha ekkor már nem is lakták területét, a környékbeliek még emlékeztek rá, mint falura. Vizsgált falvaink közül Túzsa az egyik leghosszabb életű. Nincs adatunk templomának Árpád-kori meglétéről, 1341-ben azonban már valószínűleg állt,

264 hiszen ekkor papját említik és 1608-ban valamilyen formában léteznie kellett, mert mint Felsőcéce leányegyházát tartották számon. A templom maradványa is lehet a terepbejárásunk során talált meszes, habarcsos, köves terület. 264. A IV. 88.: Detrik sacerdos de Tusa 112