Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

vásárolnak belőle - ragyogót, pántlikát, surcra, lityára való anyagot. A tél folyamán a lányok elsősorban a tavaszi új ruhára varrtak, hiszen húsvétra, a feltámadási körmenetre mindenki újba igyekezett öltözni.

31 4. A fonó A hagyományos paraszti közösségekben élő fiatalság számára a fonó szórakozási, ismerkedési, udvarlási és munkaalkalom volt egyszerre, a társasélet talán legváltozatosabb, legszebb fóruma. A munkavégzés mellett a hagyományok megismerését, megszokását, az illő viselkedésnormák elsajátítását is biztosította, lehetőséget nyújtott egymás értékeinek és hibáinak megismerésére, baráti és szerelmi kapcsolatok kialakítására, összességében a közösség életébe és hagyományaiba való teljesebb beépülésre.

32 Mezőkövesden a hímzőmunka, a varrás fontosságának előtérbe kerülésével, a varrás, mint bérmunka kialakulásával párhuzamosan az átlagosnál sokkal hamarabb, már a századforduló után kezdett háttérbe szorulni a szövés-fonás, és ezzel a fonó jelentősége. Kis Jankó Bori, az 1876-ban született híres íróasszony életrajzából tudjuk, hogy az ő lánykorában még illett a lányoknak fonni-szőni, de a telente felállított eszváta mellett már ő is szívesebben varrt, és csak ha idegen érkezett, akkor „ugrott be az eszvátába".

33 A múlt század végén a szőni-fonni tudás tehát még hozzátartozott a lányok munkájához, s egyben értékmérő is volt. „Ezt a lányt vedd el fiam, jól tud fonni, nem bánod meg, ingre, gatyára nem lesz gondod".

34 A lányok már az iskoláskor végétől jártak fonóházakba. A fonás időszakára - október végétől farsangig - gyakran egy-egy tágasabb szobát vettek bérbe, igénybe. Mezőkövesden a lányok általában az asszonyokkal együtt vagy asszonyfelügyelet alatt fontak. Amellett, hogy az asszonyok közelsége fegyelmezőleg és ösztönzőleg hatott, illő keretek között lehetőség nyílt a közös szórakozásra, udvarlásra is. A díszes külsőre már a fonóban is sokat adtak. A lányok csinosan, a hordozó ruhájukba öltöztek fel, ha fonóba mentek. Igyekeztek a fonóeszközöket is széppé tenni, kidíszíteni. A guzsalyfejekre szebbnél szebb bojtdíszeket kötöttek színes berliner pamutból. Ezt a kis ökölnyi, labda alakú gömböt bobnak nevezték Mezőkövesden, könnyű, vékony bőrtokkal erősítették a guzsalyfej csúcsára, mely hímzett, ringlivel lyukasztott széles sallangokban folytató85