Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

csatangol a gyerek, bár ezt is csak inkább akkor büntetik, ha ez valami egyéb bajjal jár, vagy más felnőttek panaszkodnak a gyerekre. A fegyelmezésnek, büntetésnek természetesen különböző fokozatai voltak. Legtöbb családban az anya feladata volt ez, hiszen ő van otthon, s ő van többet a gyerekek között. Sokszor elég a ránézés, néhány kemény szó, a szidás, veszekedés a gyereknek, legáltalánosabb fegyelmezési mód azonban a verés volt. Egy-egy pofon bizony gyakran elcsattant, de a súlyosabb verést inkább a fenekére kapta a gyerek. „A fenekét üsd, ott nem törik csontja" - ez volt a vélemény. Gyakran fakanalat, kantárt, ostort, vászontörülközőt, csizmaszárat is segítségül hívtak a szülők a fenyítéshez. Az apa ritkábban ütötte meg a gyereket, az viszont általában keményebb, fájdalmasabb volt. Súlyos büntetésnek számított az is, ha az asztal lábához, vagy az udvaron egy fához kikötötték a gyereket. Sokszor a kicsi gyerek a rívástól el is aludt az asztal alatt. Általános büntetési mód volt a térdepeltetés is, ha nagyobb volt a gyerek bűne, nemcsak a földre, hanem kukoricára, fahasábra is. A lóca elé, a „Jézuska képe alá", vagyis a szentképek elé térdepeltették a gyereket, hogy még jobban szégyellje magát. A sarokba állítás csak újabb keletű büntetési mód. Különösen a kisebb gyerekek számára volt félelmetes, rettegett büntetés, ha bezárták a sötét pincébe. A nevelés, fegyelmezés eszköze a kisgyerek ijesztgetése is:

17 „Elvisz az ördög, a zsákos ember, a rongyos zsidó, ha rossz leszel!" Ismert az „Egyen meg a markoláb"" - forma is, de a markolábról közelebbit már nem tud a ma élő legidősebb nemzedék sem.

18 Hasonló a helyzet az „Elvisz a kamkam, a mirmijóV" változatokkal is. E szavak jelentése és eredete ma már szintén megfejthetetlen Mezőkövesden. A nevelés alapfeltétele volt, hogy a gyermekek a hagyományos, a közösség által elfogadott köszönési formákat elsajátítsák és mindenkit a helyi szokásoknak megfelelő módon szólítsanak és köszöntsenek. A szülők hagyományos megszólítása édesanyám, édesapám, régebben ennek a rövidebb, e sanyám, e sapám változata volt általános, az ettől eltérő, rövidebb, modernebb formákat ma sem szeretik a kövesdiek. A nagyszülőket öregszilémntk, öregapámnak szólították, a szülők testvéreit pedig ángyomnak és sógoromnak. A keresztszülők megszólítása keresztanyám, keresztapám volt. Az idősebb testvéreket a keresztnévvel együtt nénémnek, bátyámnak szólította a gyermek, a fiatalabb testvéreket pedig általában Margitunk, Jóskánk formával. A gyermek minden felnőttet magázott, sőt testvérei közül 50