Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

tyát és nagykendőt küld az anyósa, meg egy nagy tál süteményt, herőcét vagy pampuckát. A módosabbaknál a jegypapucs vagy jegycsizma adása is divat volt. A menyasszonyt riglis papucsáról lehetett felismerni a karuláson, a templomban. A menyasszony ajándéka a singolt díszű fehér vőlegénying is. Ezt csavarítós kendőbe és fehér ruhába tekerve egy menyecske viszi el a vőlegénynek a lakodalom délelőttjén. A menyasszony lánybarátnői pedig az aranyporos rozmaringokat viszik, három nagy szálat a vőlegénynek, két szálat a vőfélynek. Tojásfehérjével kenték be a leveleket, hogy ragadjon, aztán tyúktollal ütögették rá az aranyport. A bokrétavivő legalább 6 lány volt, a menyasszony barátnői. Mire a jegyajándékokkal megérkeztek a vőlegényes házhoz, már a bandások és a vőlegény barátai is ott voltak, mert a bokrétavivőket illett megtáncoltatni.

71 A család életében jelentős szerepet játszó lakodalom a falu nyilvánossága előtt zajlott. Nemcsak a nagyszámú rokon, szomszéd, a hivatalosak vettek részt a látványos ceremóniák során, hanem a lesők, a kíváncsiskodók is végig tudták kísérni a nagy ünnep menetét, eseményeit. A lagzik hagyományosan ősszel kezdődtek, a mezőgazdasági munkák befejezésével, a summások hazatérte után. A század elején megkülönböztettek első lagzikat, középső és utolsó lagzikat, november folyamán, karácsony böjtjéig. A szegényebbek többnyire vízkereszttől, január 6-tól farsangig lakodalmaskodtak. A húsvét a nagygazdák, az öreglegények és az özvegyemberek házasodásának ideje volt.

72 A házassággal lezáródik a belenevelődés folyamata a paraszti társadalomban, még inkább kötelező érvényűvé válnak a társadalmi viselkedés szabályai. A „kultúrába való behatolás" dinamikus folyamatát felváltja a „kultúrában való élés" statikus állapota.

73 97