Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)
lem. 19 Eladó lány ne villogtassa a legényre a szemét, szemlesütve, szemérmesnek kéli lenni. Nem illik kacéran a legény szemébe nézni, sokat beszélgetni vele. 20 A lány tehát soha nem mutathatta ki igazán érzelmeit, sem a karulásban, sem a bálban, de még otthon az udvarlásnál sem. Ha a fiú átfogta a derekát, vagy karonfogva mentek, a lányt hibáztatták érte és szólták meg, s a szomszédok, ismerősök meg is mondták az anyjának, hogy helytelenül viselkedik a lánya. Ha későn jött haza a lány a lagziból, bálból, és reggel nehezebben kelt fel, azért is megszidták. A lányok moziba járását - különösen az idősebbek - sokáig nagyon erkölcstelennek tartották. Amikor a lányok elmentek summásnak, anyjuk kioktatta őket, hogy nagyon vigyázzanak magukra: „hamarabb haza ne jöjjön a híred!" - így figyelmeztették őket a jó erkölcsre. Féltek is a lányok, nehogy kinézze őket magának az intéző vagy valami úrféle, mert azt nagyon szégyellték. „Parasztnak csak paraszttal legyen dolga"- ez volt a vélemény. Ha valakit megláttak, hogy úrfélével beszél, rögtön rámondták, hogy miféle. A matyók között annak a lánynak nem volt nagy értéke, aki szolgálónak, cselédnek szegődött, vagyis kikerült a közösségből, annak ellenőrzése alól. 21 Az ilyen számukra egyet jelentett a rosszerkölcsű nővel. A lányok ezért is szívesebben mentek el summásnak, hogy megkeressék a ruhára-, stafírungravalót. A summáslány a közösség keretein belül maradt, ha jól viselkedett és szorgalmas volt, még növelte is becsületét. A vallási élet, a templomba járás is sajátos tartalmat kapott a fiatalság életében. Összekapcsolódott a sétával, a saját és másik nem megfigyelésével, értékelésével, egyáltalán az ünnepeknek a hétköznapi munkásélet egyhangúságától eltérő külsőségeivel, méltóságával, ráéréssel. A fiatalok hétköznap általában nem jártak templomba, vasárnap azonban mindig. A reggel 7 órás mise volt a fiataloké, a lányok-legények miséje. A lányok utcák szerint elkülönülve álltak a templomban az oltár előtt, a legények helye pedig fent volt a karban, ők is utcák szerint csoportosultak. Reggel mise előtt a legények az utcán gyülekeztek, szintén utcák szerint elkülönülve, minden utca más sarkon. A lányoknak nem illett egyedül menni a templomba, a barátnők együtt mentek, de ők nem álltak meg az utcán. A templomba járás alkalmával kialakult találkozási lehetőséget dalban is megfogalmazták, megörökítették a matyók: 22 Állok, állok a templom sarkán egyedül Arra jön a régi babám, kikerül. 6 81
