Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

3. Nevelés, vallás A közösség tagjai a hagyományos nevelési elveket természetesen nehezen tudják megfogalmazni, az egyes tulajdonságok és viselkedések értékeléséből, a szokásos büntetésmódokból és fokozatokból, továbbá a dicséretekből azonban kiolvasható egyfajta erkölcsi értékrend. A matyóknál szorgalmas, kitartó munkára nevelték és szoktatták a gyereket már kicsi korától. A szófogadás, a szülőkkel szembeni feltétlen engedelmesség, tisztelettudás is egyértelmű nevelési elvnek tekinthető. A máséhoz ne nyúljon a gyerek, a sajátját becsülje, óvja meg, ne hazudjon, mindig igazat mondjon, a valláserkölcs normáinak megfelelően viselkedjen és éljen - ezek voltak a legfőbb elvárások.

15 „Szeresd a gyereket, de úgy, hogy ne tudja. A csók hideg ruha" - ezt vallották a nevelésről a matyók. Mindez a kényeztetés, a dédelgető, megengedő nevelés haszontalanságát fogalmazza meg. „Míg fiatal a vessző, addig lehet hajlítani, mert utána már törik" így vélik. A szólásban szemléletesen megfogalmazódik az is, hogy a nevelést nem lehet elég korán elkezdeni ahhoz, hogy eredményes legyen. Ugyanezt fogalmazza meg konkrétabban a következő szólás is: „A nevelést a bölcsőben kell elkezdeni."

16 A személyiség, a jellem alakításához a szülők eszközei a példamutatástól a büntetésig nagyon sokfélék lehettek. A munkára nevelés a paraszti társadalomban kiemelt fontosságú. Mihelyt lehet, már a kicsi gyereket is bevonják a munkába, kis feladatokat bíznak rá. Ügyeskedését, igyekezetét ugyan néha megdicsérik, de csak módjával, így a munkában való részvételt a gyerek már kicsi korától természetes feladatának tartja. A lopást, kártevést nagyon szigorúan büntették. Ha idegen helyről lopott a gyerek, az volt a büntetése, hogy vissza kellett vinnie: „Szembe állsz vele, kéred, hogy bocsássák meg!" A gyümölcs vagy más érett termés lopását azonban elnézőbben kezelték, csak akkor büntették meg szigorúbban, ha elkapta a tulajdonos a gyereket. A káromkodás viszont a legnagyobb bűnök közé tartozott. Tiltották is a gyereket a szülők az olyan cimborától, aki csúnya szájú volt. A hazudozást is szigorúan büntették. „Jobban tud hazudni, mint a Miatyánkot mondani" -mondták az ilyen gyerekre. Bár a verekedést is tiltották, büntették, de inkább csak akkor vették szigorúan, ha a gyerek teste vagy ruhája kárát látta ennek. A verekedős, harcias kisfiút kimondatlanul értékelték is: „Híres legény lesz belőle, megáll a talpán." Rossz szemmel nézték azt is, ha elcsavarog, el4 49