Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

ismételni. Voltak asszonyok, akik különösen értettek ehhez, utca­belieknek, szomszédoknak megcsinálták. Hasfájásnak, görcsnek sokféle oka lehetett, köménymagos teával, koplalással, meleg bo­rogatással igyekeztek enyhíteni. Hasfájásra használ az is, ha a gye­reket azzal a vízzel itatják meg, amivel a kemencéből kiszedett ke­nyeret lemosták. 54 Hasmenésre porcfűből főzött teát ittak. Sok gye­rek szenvedett a gilisztától, ezt fokhagymás teával kúrálták, de a pati­kában gilisztabogácsát és gilisztakását is árultak. A vérhasban szen­vedővel olyan bort itattak, amibe szárított és porrá tört tojáshéjat oldottak fel. Torokfájást borogatással, meleg sóval gyógyítottak, vagy székfűvel párgoltak, azaz gőzöltek. Idősebbek emlékeznek még a piros kendővel való bekötésre is. Szamárköhögésre olyan fő­zetet itattak a beteggel, amelybe fokhagymát áztattak. Emellett szokásos volt a temetőből szedett kakukkfű főzetének használata is, vagy megégetett szamárszőr hamuját kellett ételbe keverni a beteg­nek. 55 Ez a súlyos betegség azonban sok gyereket elvitt. A köhögést egyébként különböző gyógyteákkal (pemetefű, apró bojtorján, ka­milla), és mézzel enyhítették. Fülfájásra a kövirózsa húsos levelé­nek nedvét használták, azt csepegtették a fájós fülbe. A különböző szembetegségek gyógyítására számos babonás eljárás volt ismere­tes. Az árpát úgy gyógyították, hogy aki először meglátta, annak szembe kellett köpni. Ugyané célból cukrot is szórtak a szembe. PÓCS Éva gyűjtéséből ismerjük azt az adatot, miszerint árpát, tyúkszemet száraz békával kellett bedörzsölni új holdkor, s közben a holdra nézve ezt mondták: „Mit látok, teljen, mit fogok, fogy­jon." 56 Egyébként mindenféle szembetegségre hasznos az éhnyál, vagyis a reggeli nyál. Hályog, szemfájás gyógyítását szolgálta az ún. hályogkő, ennek amulettszerű viselése, s hozzá az imádkozás segí­tett. A hályogkő formája a „pesti koca" nevű gyermekjátékban használt lapos kőre hasonlított, ezt megáldatták a pappal, és vá­szonzacskóba bevarrva a nyakában hordta a beteg. Közben kilence­det tartottak Szent Lucához, vagyis kilenc napig imádkoztak és va­lami fogadalmat tettek. Ezt a gyógyítónak vélt követ kölcsön is ad­ták a rászorulóknak. Orrvérzéskor a következőket kellett imádkozni: „Atyaisten, állítsd el, Fiúisten, mulaszd el, Szentlélek Isten töröld el a vérzést róla!" 57 A paraszti munkák közben gyakran megsérültek, nyílt sebek, gyulladások keletkeztek. Gyulladás enyhítésére hatásos volt a pa­radicsomszelet, a székfű vagy a hársfa. A kelést nyúlhájjal keneget­ték, amit büdöskőporral főztek össze, ez kiszívta. Hasznos volt a 41

Next

/
Thumbnails
Contents