Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

II. A GYERMEK ÉRTÉKE A FALUKÖZÖSSÉGBEN ÉS A CSALÁDBAN „Ha az Isten bárányt ad, legelőt is ad neki" - mondják az idősebb mezőkövesdiek a gyermekáldásról. A gyermeket természetesnek és kívánatosnak tartották a családban, talán mind a születésük, mind az elvesztésük természetesebb volt, mint a mai társadalomban. Már a lakodalomban megkezdődtek a jóslások, termékenységvarázsló eljárások, hogy a fiatal párnak szép, egészséges gyermekei legyenek. A lakodalmas szekér kerekéhez cserepeket dobált a násznép, és azt kiabálták: „Ha fia lesz, nevezetes legyen, ha meg lánya, híres legyen!"

1 Ha az új asszony kötője keresztben elhasad, azt jósolják, hogy lánya születik.

2 A matyó „szapora nép" volt, a statisztikai adatok és a néprajzi szakirodalom is bizonyítják, hogy a lakosság növekedésének üteme messze meghaladta az országos átlagot.

3 Év Lakosságszáma Szaporulat Természetes szaporodás évtizedenként 1820 6000 1870 9196 3196 1880 10 606 1410 1890 12 674 2068 19,50% 1900 15 224 2250 20,20% 1910 17 202 1978 12,90% 1920 18 548 1346 7,08% 1930 20 806 2258 12,30% 1940 20 867 61 0,29% BARTUCZ Lajos szerint az átlagos gyermekszám 9, nem ritka azonban a 13-14 gyerek sem.

4 FLUDOROVICS Zsigmond pedig így fogalmaz 1913-ban: „Legkevesebb 4-5 gyermeke minden matyó párnak van, de akad olyan is, ahol 12-13 van, a 8-10 gyermekes pár pedig éppen nem ritkaság."

5 A sok gyermeket tehát természetesnek 20