Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

helyzete, de a summásgyerek és a földes gazda gyermeke egyaránt ugyanazokat a - szokásokban, viselkedésben, öltözködésben is kifejeződő - ideálokat igyekezett megvalósítani, természetesen különböző áron. A „hadd korogjon, csak ragyogjon" szólás ennek a jellegzetes életszemléletnek túlzó mértékűvé fokozását fogalmazta meg. A „matyó stílus" fenntartása és megőrzése - az alapvető életszükségletek, így a táplálkozás, egészséges életmód rovására is - az áldozatok ellenére olyan más jellegű értékeket és élményeket nyújthatott a matyó közösségnek, önértékelést, önbecsülést és öntudatot az egyénnek, amely erősítette az összetartozás tudatát, és segített megőrizni a helyi tradíciókat.

7 A matyók zárt, hagyományőrző, egymás között házasodó társadalmába a külső munkavállalások, mindenekelőtt a summásság tömegessé válása hozott jelentős változásokat. A summáscsoportok távoli vidékeken is megőrizték matyóságukat, mind külsőségekben, mind tartalmában. Összetartásuk, munkabírásuk és erkölcsösségük jó hírnevet és elismerést szerzett idegenben is. A summásság azonban „ablakot is nyitott a világra", sok újdonságot hozott a matyók életébe, rugalmasabbá tette őket az új befogadására, elismerésére is. A summások társadalmi rétege fogékonyabbá vált az újra az eszmék és a gyakorlat területén egyaránt. 103