Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

I. A GAZDÁLKODÁS ÉS A TÁRSADALOM JELLEMZŐI MEZŐKÖVESDEN Mezőkövesd és a matyóság a paraszti kultúra „felfedezésének" időszakában került reflektorfénybe.

1 Az érdeklődés ebben a folyamatban olyan tájak, népcsoportok felé fordult, melyeknek sajátos történeti tudata volt, s a nemzeti megújulás politikai és kulturális mozgalmában kialakult sajátos „szereposztás" révén szinte az egész ország számára megjelenítették a magyar paraszti kultúrát, a népművészetet. Ez a kiválasztási folyamat emelte a közvélemény előterébe a színes és gazdag népviseletű matyóságot, látványos hímzéseivel, a tiszta szoba reprezentatív tárgyi világával és sokszínű ünnepi szokásrendjével. A Néprajzi Társaság millenniumi ünnepi ülésén, a Néprajzi Falu ismertetése során így szóltak a matyókról: „. . . nagyon conservativek viseletükben és szokásaikban . . . Felettébb munkásak és vallásosak. A tarka-barkaság, a pántlikás czifraság, ránczos szoknyák stb. iránt nagyon sok az érzékük."

2 Az a néprajzi kép, amelyet Mezőkövesd színes hagyományaival képvisel, sajátos történeti képződmény, melynek kialakításában földrajzi-természeti tényezők, történelmi események, jellemző társadalmi-gazdasági folyamatok éppúgy jelentős szerepet játszottak, mint a környező vidék kultúrájával való kapcsolat. E hatások kereszttüzében azonban a hagyományok zárthelyi rendje uralkodik, sajátos áthasonító készséggel formálva lokális színezetűvé az új jelenségeket is. A történelmi megpróbáltatások, a közösségre nehezedő gazdasági-társadalmi nyomás, a túlnépesedés Mezőkövesden sajátos módon inkább a hagyományos életmód és kultúra színeinek kibomlásához, mintsem szürküléséhez vezettek. „Nem az a csodálatos, hogy van ez a gyönyörű matyóvilág, hanem az, hogy még megvan" - írta Móricz Zsigmond egy kövesdi látogatása után az 1920-as években.

3 A sajátos helyi kultúra kialakulása a matyóságnál a múlt század 9