Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

morva, német, osztrák, román, lengyel és horvát származású üvegesek a parasztság igényeit is szem előtt tartva a szűkebb tájhoz, illetve a mindenkor adott közösség igényeihez igazodva készítették üvegeiket a technikai lehetőségek figyelembevételével. Önálló népművészeti világot teremtettek az üvegművességen belül, az európai formavilágnak megfelelő általános és ettől függetlenült, speciális termékféleségeket készítettek. A népi üvegek üvegművészetünkben az állandóságot, a folytonosságot teremtették meg, mindenkor biztosítva a különböző stílusok közötti átmenetben a hagyományokat. A népi üvegek időtlenséget tükröző formái, a tárgyak egyszerű vonalai, az üveg anyagi sajátosságainak szinte tökéletes kifejezői. A forma és a funkció mindenkori szoros kapcsolata, s ugyanakkor a mértéktartóan alkalmazott díszítések az elmúlt évszázadok során üvegművészetünk megújhodását többször szolgálták, s közel állnak az ily módon készült üvegek korunk emberének ízléséhez. Ez is mindenképpen arra ösztönöz, hogy a magyar népművészet e sajátos műfajának fennmaradt alkotásait, ezeket a nemzeti sajátosságainkat is kifejezésre juttató becses emlékeket az eddigieknél jobban megismerjük, értékeljük, és előremutató szándékait a mai magyar üvegművészetben is hasznosítsuk. A különböző múzeumi és magángyűjteményekben fennmaradt emlékanyag szemléletesen bizonyítja azt, hogy az egyszerű, közhasználati üvegeket joggal tekinthetjük népművészeti tárgyaknak, a parasztüvegeknek helyet kell biztosítani népművészetünkben. E tanulmány többször feltételezésekre szorítkozik megállapításainál, de egy nyilvánvaló, mégpedig, hogy a teljesség igényével igyekezett számba venni és tipologizálni a magyar népi üveg emlékanyagát. A számbavétel és tipologizálás során kialakult a népi üvegek négy, jól elhatárolható csoportja: ivóedények, tárolóedények, vegyes használati és különleges rendeltetésű üvegek. Az egyes csoportokon belül az üvegek funkcióját és díszítményeit figyelembe véve számtalan további besorolásra nyílik alkalom. Mindezek azt bizonyítják, hogy az üvegkészítők fantáziája korlátlan volt, s a fogyasztók, a használók anyagi körülményeiknek-megfelelően nyitottak voltak az üvegtárgyak befogadására. A magyar parasztság körében elterjedt, és háztartásaikban díszként, vagy mindennapi életükhöz szorosan kapcsolódó eszközként megjelenő üvegtárgyak semmivel sem voltak szegényeb80