Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

harak, amelyeknél a cuppához nodussal kapcsolódó talprész színtelen, de az ital tárolására szolgáló rész változatos színű. Alkalmanként a megrendelő, a vásárló kívánságának megfelelően monogramokat és egyéb egyszerű geometrikus, vagy növényi ornamentikából álló díszeket is gravíroztak a poharak testére. A poharak gravírozott díszei a XIX. század elejétől váltak gyakorivá és jelentek meg a paraszti használatú üvegeken. Leggyakrabban egy név, vagy egy évszám díszelgett a pohár testén, igen ritkán egy-egy geometrikus, vagy növényi ornamentika egészítette ki még a feliratot, de figurális ábrázolás a hagyományos paraszti használatú üvegeken a XIX. század végéig sohasem szerepelt (31-32. kép). A paraszti használatú üvegpoharak emlékanyagának áttekinte után az is megállapítható, hogy túlnyomó többségük színtelen, áttetsző üvegből készült, talpas, vagy talpatlan kivitelben. Az erdélyi területeken túl főként a parádi és a bakonyi hutákban készültek gravírozott díszű poharak. Párádon a XIX. század közepétől divatossá vált a színes zománcfestés is, amelyet poharakon, butéliákon, kulacsokon egyaránt alkalmaztak. Ugyanitt jelentek meg a XIX. század végén az olcsó, kimondottan a parasztság számára készített préselt üvegek. Az általában egydecis űrmértékű poharakon Kossuth Lajos arcképe szerepelt többféle változatban, kalapban, vagy anélkül, névvel, születési év69 Bakonyi talpas pohár gravírozott dísze