Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

XVIII-XIX. századi kancsóformák csók hasán vagy nyakrészén helyezkednek el. Sokszor a vízszintes és függőleges irányú bordázat együttese jelenik meg az edénytesten (18-19. kép). A kancsók falának buborékos díszítése (vagyis a lyuggatással előidézett zárványok) sem korlátozható egy-egy üveghuta termékeire. Csakígy a színes zománcfestéses díszítőtechnika sem. Legfeljebb az állapítható meg, hogy a parádi üvegkancsókon volt ez gyakoribb. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a regéci hutákban ritkán festettek üvegedényeket, legfeljebb egy-két pincetokba való palackot. A kancsók piros zománcfestéssel kivitelezett, szőlőindás, leveles díszítése pedig az erdélyi feketeerdői terméknél volt jellemző. Az optikai díszítésű, színes zománcfestésű kancsók az ország valamennyi hutájában készülhettek. Ha nem ismerjük az egyes tárgyak történetét, gyűjtési helyét, bizony nehezen köthetőek egy-egy hutához. Az előbbi tárgyakkal szemben léteznek olyan kancsók, amelyek díszítményei a készítés helyének egyértelmű meghatározását lehetővé teszik. Kék színű üvegkancsókat Felső-Magyarország északi részén levő hutákban és Erdélyben gyártottak (12. kép). Kisebb mennyiségben Párádon is. Fehér, „habos" díszítésű kancsók a zempléni hutákban készültek csak (16-17. kép). Lényegében a „habos" díszű kancsókhoz hasonló díszítőeljárás figyelhető meg a Porumbákon gyártott kancsókon is, de ezeknél színes írásos minták ágyazódnak minden esetben az opálüvegbe. Az írásos mustrájú kancsóknál a készítés 63