Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

huták a kezdetektől foglalkoztak csevicés üveg gyártásával. A környék forrásainak vizét ezekbe a palackokba töltve hozták forgalomba. Több erdélyi huta tulajdonosa egyben borvízforrás bérlő is volt, s a hutákban gyártott palackokban árusították a borvizet. Különösen a borszéki huta jeleskedett e téren. ORBÁN Balázs a Székelyföld leírása c. ismert munkájában eképpen ír a borszéki hutákról: „De im az ős rengetegek bámulása közben észre sem vettük, hogy a hegyről leértünk a Kis Borpatak völgyébe, és hogy előttünk áll nem Borszék a fürdő, hanem Alsó-Borszék füstölgő üvegcsűrével, regényesen szétszórt házaival, gyönyörű szirteivel." A bor, pálinka, vagy éppen borvíz tárolására, forgalmazására szolgáló közönséges palacküvegeket sehol sem díszítették. Egyszerű formájuk ellenére a praktikus tárolóedények sokféle hasznosításra nyújtottak lehetőséget. Az említettek mellett talán a legfontosabb felhasználási területük a paradicsomlé tartósítása volt. A palacküvegekben tároltak ecetet, gyógyszert, de még szenteltvizet is. A Csongrád megyei Csókán a legidősebb férfi családtag palackban vitte haza a templomból a szenteltvizet. Először a kenyeret hintette meg vele, majd az egész házat, végül pedig minden házbeli ivott a palackba töltött szenteltvízből. A palócoknál is igen gyakran kultikus célokat szolgált a palacküveg a beletöltött szenteltvízzel. A Csongrád megyei Gyevin régi hiedePalackok formái