Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

Üvegforma dunántúli sótartón Szentgáli üveg gravírozott dísze napjaink gyáripari termékeitől alig különböző termékek már a hagyományos kézműipari keretek között is olyan produktumoknak számítottak, amelyek díszítésükben és formájukban alig-alig különböztek egymástól az ország legtávolabbi pontjain is. Az általánosan megszokott és használt termékféleségek mellett azonban szinte minden tájegységünkön volt olyan terméktípus, amely formai és díszítménybeli sajátosságait tekintve sajátos jelleget öltött, mindenkor egy-egy paraszti közösség ízlésvilágát tükrözte vissza és az adott közösség szellemi hagyományainak megfelelően is funkciót kapott. A XIX. század második felében kialakult kommersz terméktípusokat a két világháború közötti időszakban az ország legkülönbözőbb településeinek paraszti háztartásaiban megtalálták a kutatók, kezdve a Szeged menti tanyáktól, a dunántúli településeken át egészen Kocsig, az észak-dunántúli kis településig. Ami az eltérést, a helyi specifikumot jelenti - s ami által a magyar parasztság körében használt üvegek bizonyos esetekben nemzeti sajátosságaink kifejezőivé is váltak -, bizonyos, hogy a helyi szokásokban és hagyományokban fedezhető fel, ami az üvegek formai sajátosságain túl díszítményükben és funkciójukban 47