Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

nálatra szánt üveget előállító ipara az ország más tájegységeihez hasonlóan a XVIII. század elején indult fejlődésnek, de Erdéllyel és Felső-Magyarországgal ellentétben csak a XIX. század elején vált igazán jelentőssé. Az üveghuták száma, a termelt produktumok értéke és mennyisége is jelentéktelenebb volt, mint a másik két üvegkészítő területünké. A legjelentősebb üvegkészítő központ a Bakony hegységben alakult ki. A XVIII-XIX. század különböző időszakaiban nyolc üveghuta üzemelt itt. A bakonyi huták közül három a veszprémi püspökség városlődi uradalmának erdőségeiben, ugyancsak három az Eszterházy-család cseszneki birtokán, egy-egy pedig a Zichy és a bécsi Todesco-família tulajdonában lévő erdőségekben üzemelt. A bakonyi huták is túlnyomórészt bor tárolására és fogyasztásra alkalmas üvegeket (pohár, kancsó, butella) gyártottak. Talán a legszebb magyar népi üvegek a bakonyi somhegyi hutából kerültek ki a XIX. század elején. A somhegyi üvegek többnyire gravírozott díszüek voltak. Rendszeresen feliratosak, évszámosak és szarvasábrázolás szerepelt az üvegek testén. A termékek többsége külön megrendelésre készült. Az épen megmaradt emlékanyagban a gravírozott díszű tárgyak vannak többségben, s legtöbbjük a somhegyi üveghuta fő piacterületéről, Szentgálról származik. Szentgál lakói királyi vadászok voltak, a kora középkorban jutottak nemesi státuszra. Egészen 1848-ig vadásztak a királynak, fenyőrigót, vaddisznót küldtek a királyi konyhára Bécsbe. Az üvegedényeken az ugró szarvasmotívum minden valószínűség szerint az egykori királyi vadászoknak otthont adó kisnemesi település címeréből került a palackok, butéliák, kulacsok falára. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a szarvasmotívum általános volt a korszak más hutáinak gravírozott üvegein is. Tehát a szarvasábrázolás nem lehet alapvető bizonyíték a somhegyi üvegek meghatározására. Az ugró vagy futó szarvasmotívumok feltűnnek a Dunántúl másik jelentős üvegkészítő központja, a Zala megyei Rátka (ma: Murarátka) és Vétyem 1806-1810 és 1806-1851 között készült termékein is. A zalai huták termékeinek is csak egy része volt díszített üveg. A vétyemi huta a bakonyi hutákhoz hasonlóan sokféle formájú és funkciójú üveget állított elő. Változatos formájú és űrmértékű poharak, palackok, nagyméretű, 4-8 literes űrtartalmú tárolóedények kerültek ki az üzemből. A nagyméretű tárolóedények hengeres tes25