Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

Egy-egy üveghuta általában csak néhány évtizedig működött egy helyen. A legfontosabb alapanyagot, a hamuzsír készítéséhez szükséges és a kemencék fűtésére használt fát szolgáltató erdőségek kimerülése után jóval egyszerűbb volt a kis faszerkezetű üzemecskét új, fában gazdag területre költöztetni, mintsem a korabeli, rendkívül nehézkes szállítási körülmények, eszközök igénybevételével az üveghutához szállítani. A XVIII-XIX. századi üveghuták földrajzi elhelyezkedését és az egyes területek, országrészek üvegiparának kialakulását figyelembe véve három területen koncentrálódtak az üvegkészítő központok. ERDÉLY A XVII. század elején egy igen fejlett üvegipar bontakozott ki. A Bethlen Gábor által alapított porumbáki üveghutában 1619-től a Velence melletti Muránóból behívott olasz üvegesek dolgoztak. 9-10 évig tartó szorgos munkálkodás után, Bethlen halálát követően a rossz életkörülmények és bánásmód miatt azonban visszatértek hazájukba. Az itáliai üvegesek alig egy évtizedes tevékenysége úgy tűnik elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a környék román és magyar falvainak jobbágyai elsajátítsák az üvegkészítés alapvető ismereteit. A fejedelemasszonyok kománai és porumbáki uradalmaiban az újból és újból beindított üvegkészítést román és magyar jobbágyokból lett üvegesek végezték. A XVII. század derekától tűntek fel a román Glesar vagy Glisár (Glajar-üveges) családnevek, és a magyaroknál az Üveges vezetéknevek. A román és a magyar üvegesek azonban csak ritkán váltak hutamesterekké, hutabérlőkké, vagyis olyan személyekké, akik egy-egy üzemecskében az üveggyártást irányították. Ez a szerep ugyanúgy, mint az ország más részeiben, Erdélyben is a tőkeerős, vagy komoly szaktudással rendelkező cseh-morva, német és alkalmanként lengyel származásúaknak jutott. A XVII. század második felétől a XIX. század végéig elsősorban a cseh-morva üvegesek bérelték az erdélyi üveghutákat, akik természetesen előszeretettel verbuváltak és telepítettek le saját hazájukból származó munkásokat. A hutákat alapító nagybirtokosok felismerve azt a veszélyt, hogy az erdélyi üvegipar léte és fejlődése 16