Telepy Katalin: Tenkács Tibor (Borsodi Kismonográfiák 27. Miskolc, 1987)

18 Téli csend, 1981. felvillantson, melyeket eddig észre sem vettünk. Nem lenne teljes a témakör, ha a szőlőművelés nem kapna teret a rajzok között. A szőlő a tokaji ember részére nemcsak nélkülözhetetlen, kifogyhatatlan javak forrása, de a velejáró munka gondját is jelenti. Festőnk ismeri a tennivalókat, csakúgy, mint bárki Tokajban, a szőlőhegyen, így hát képes bravúros gyorsasággal, a megszokott mozdulatok lendületes visszaadásával hiteles képet adni. Teszi mindenki a dolgát, a fatörzsfűrészelők, a tavaszi tőkékkel bajlódók, az új tövek ültetői, vagy a már puttonnyal szőlőt gyűjtők, a hordókat szállítók is. Nincs tétova időpocséklás, ezt tükrözik a rajzok. 1983-as kiállításának előkészítése közben a Budapester Rundschau 1982. november 1-i számában Tóbiás Áron tollából, Der Maler von Tokaj címmel, a művész életéről és festői elképzeléseiről sommás cikket ad közre. A nagy kiállítás azután Tenkács hetvenedik életévében, 1983-ban valósult meg. Műveit Dr. Fabulya László, a hűséges segítőtárs, volt gimnáziumi igazgató, a Művésztelep egykori patrónusa méltatta. A közönség zsúfolásig megtöltötte a termet, a város és környék így rótta le tiszteletét iránta, a zenei programmal gazdagított, parádés megnyi35