Telepy Katalin: Tenkács Tibor (Borsodi Kismonográfiák 27. Miskolc, 1987)

zott, tudatosan vállalta azt a bizonyos fokú elszigeteltséget, ami a vidéki művészek legtöbbjének sorsa. Ő azonban érezte, mint művé­szetét megteremteni akaró festőnek, és mint az emberek kulturális érdeklődését szolgáló pedagógusnak, emberközelben kell marad­nia. De tenni is akart azért, hogy a provinciális elzárkózottságot va­lamiképpen feloldja. Ezért fáradozott szívós kitartással a közönség megnyerésén, és a művészeti alkotások elfogadtatásán. A hosszú, dolgos évek mérlege őt igazolta. Tokajban olyan kulturális, művé­szeti légkört teremtett, amelynek példája követésre buzdít más me­gyékben is! Évek folyamán az egymást váltó képzőművészeti tárlatok az átalakított görögkeleti templomban, a mai Tokaji Galériában kap­tak helyet. Fennállásuk óta, 1984-ben a 272. kiállítást nyithatták meg s a sorozatot csak a Tokaji Galéria restaurálása állította meg időlegesen. A zenei esteket a római katolikus templomban, de oly­kor szabad téren is tartották. A tokaji születésű Záborszky József, a pesti István Gimnázium zene és énekkara élén többször volt diri­gense a szabadtéri operáknak, a szintén tokaji Nagy János pedig a kórusoknak. A sorozatból az irodalom sem hiányzott. 1971-től az egy hétig tartó Tokaji írótábor idején a várost gazdag, pezsgő iro­dalmi érdeklődés jellemezte, őrizve Tiszaladányban a népi írók szellemi hagyományait. Tenkács kimunkált alkotóereje a maga teljességében tulajdon­képpen a hatvanas évektől kezdve mutatkozik meg. Ennek az idő­szaknak képeit nézve úgy tűnik, most talált igazán magára. A nyi­tány az Önarckép (1962). A nagy foltokból álló, jelzésszerű külső­ségek csak magyarázatul szolgálnak - a teremtő művészi foglalatos­ság kellékei - de az arc kifejezése a tettrekészség, a szigorú pedagó­gusi magatartás, egyszersmind a festői öntudat sommásan összefo­gott vallomása. Egymás után készült önarcképeinek mindegyike számottevő gesztus. Nemcsak az a tény készteti önvallomásra, hogy teljesen kötetlen a készítés ideje s modellprobléma sincs, hanem maga az izgalmas feladat, kutatva keresni azt a bizonyos ént, amely megfoghatatlan, teljes igazságában ábrázolhatatlan, mert szub­jektív. Elmosódott, halványzöldes háttérfolt előtt, kék festőkabát­ban, félrecsapott festősapkában a magáratalálás titkát boncolgató ember néz szembe velünk. 26

Next

/
Thumbnails
Contents