Goda Gertrúd: Ficzere László (Borsodi Kismonográfiák 26. Miskolc, 1987)

KIBONTAKOZÁS ÉVEI (1950-1962) Ficzere László életében az 1950-1960 közötti évtized művészi elhivatottságának a bizonyítása. Festői kibontakozása folytán élvonalba kerül csakúgy, mint előzőleg vasúti szolgálatában is. Alkotásai sora születik ekkor, minden lehetséges témából képet fogalmaz, és feltétlenül szükségesnek tartja, hogy tájékozódjék a képzőművészeti kérdésekben. Budapesten megnéz minden kiállítást, a katalógusokat áttanulmányozza, jegyzetekkel látja el, — olyannyira, hogy ő lesz az, aki tájékoztatja a miskolci kollégákat, akik — mivel véleménye megalapozott — ítélőképességére bátran hagyatkoznak.

33 Részt vesz az akkor szokásos kiállításokat követő bírálati vitákon — kihasználva minden alkalmat, hogy a művészeti élet vérkeringésébe bekapcsolódjék. Albumokat néz és elméleti írásokat olvas, szívesen vitázik, csupán egyben hajthatatlan: Munkácsy iránti feltétlen rajongásában. Órákig tanulmányozta Munkácsy képeit, melyekről azután élvezettel beszélt estébe nyúlóan.

34 Festői eljárásban, kompozíciós elvében is példaképe nyomdokain akart haladni.

36 Aszfalttal alapozott és festett, s Munkácsy Colpachi fasor c. képére emlékeztet Tokajból a rakamazi utat ábrázoló festménye. Szűkebb környezete elragadtatását vívta ki ezekkel a képekkel, s félő volt: e maga számára lépcsőfoknak állított stádiumból nem tud majd túllépni. De miután Munkácsy realizmusát követte, egyúttal óriási lépést is tett saját kifejezése felé. Először megpróbálta Munkácsy társadalmi indíttatású képei közül kiválasztani azokat, melyeket át tudott ültetni az adott korra, s saját felkészültségi szintjére. A hétköznapok csendes állandóságát a Köpülő asszony és a Rőzsehordó meditativ világát megragadva, édesanyját, feleségét, nővérét festi meg a házi munkálatok végzése közben. A Dagasztó asszony című képéről, melyet a II. Országos Képzőművészeti Kiállításon mutatott be, s egy korabeli kiadvány ezt írja: „Ficzere rövid idő alatt elérte a nagy évi állami kiállításaink átlagos nívóját."

37 A Szabad Művészetben Pogány Ödön Gábor a következő méltatást írja erről a MÁV Budapesti Igazgatóságára került képről: „Megemlítendő itt egy Szabadiskola növendék, Ficzere László Dagasztó asszonya, mely a módszeres tanulás útján kiművelt jeles adottságoknak sokat ígérő próbája."

38 Az Asszony seprővel (1956), Hordómosó (1957), Ficzere Gizi (1956), Feleségem édesanyja (1957) című képeinek lendületes ecsetjárásában a festésben megtalált önkifejezés öröme érződik (I. színes kép). A Munkácsy temperamentumában felfedezett rokonság — a megjelenítés dinamikáján szűrődik át, s ugyanakkor az impresszionizmus ismeretei is érződnek a képeken. S nemcsak tanulmányozta, hanem mondhatni: „átélte az elmúlt évszázad festészetét" — mint írta Solymár István egy tanulmányában Ficzerének a művészi törzsfejlődéséről.

39 Az elődök eredményeit már próbálja szintetizálni, s megszabadulni a nagy eszménykép hatásától. Vívódik, mert ekkor kezdenek fo17