Goda Gertrúd: Ficzere László (Borsodi Kismonográfiák 26. Miskolc, 1987)

Ficzere a bányászokról készített képein olyan témához nyúl, mely festői problémáiban is megfelel törekvésének. Nincs szűkség a kolorit elevenségére, — a monokron valóság segítette a grafikus alkatú festőt. Igy egység keletkezett a nemes mondandó és a geometrikus, redukált színvilágú forma között. Ez az egység emeli e képeket az oeuvre legkimagaslóbb műveivé. Nem hagyott magának időt pihenésre a műcsarnoki kiállítás túlfeszítettsége után sem. Még nagyobb lendületet kapott a sikeres fővárosi fogadtatás után, s már-már önpusztító hévvel festette a Bajtárskeresés-t a bányász-tragédiák egy újabb állomását. A művészet c. folyóiratban a kiállítást méltató cikkel együtt jelent meg az 1967. év júniusi számban Ficzere Lászlóról a nekrológ. In memóriám Ficzere László címen írta Solymár István: „Lapzárta után kaptuk az értesítést, hogy. Ficzere László festőművész tragikus hirtelenséggel elhunyt. A Műcsarnokban rendezett kiállítását éppen ebben a számunkban ismerteti a kritika. Uj műveinek ez a budapesti bemutatása — tervezett miskolci gyűjteményes kiállításával együtt — jelentős helyet és elismerést biztosított volna számára a közeli jövőben, az 57 éves festő hosszú, küzdelmes élet után elérkezett művészi törekvéseinek beteljesüléséhez. Példátlan emberi teljesítmény állt mögötte: fizikai munkában töltött élete és közben akadályt nem ismerő művészi ambíciójának megvalósítása. „Eltökélt alpinisták gazdaságos energiafelhasználásához hasonló módon vitte véghez vállalkozását" — írtuk róla nemrég, de az 1962 óta megújított, sűrített, magvas felfogásban dolgozó Ficzere László erős, edzett alkatát is legyőzte a hírtelen jött baj. Halála nemcsak Miskolc képzőművészetének, hanem egész mai képzőművészetünknek vesztesége."

68 49