Goda Gertrúd: Ficzere László (Borsodi Kismonográfiák 26. Miskolc, 1987)

nítva választotta meg színeit ezúttal is. Jelrendszere nem teljesen megfejthető, de bizonyára egyfokú különbözni akarást jeleznek merész ellentétei. Még a „rajzos festésmód" időszakából való, de továbbra is e témakörbe illeszkedő műve az Öregen. A fehérre meszelt ház előtt ülő idős parasztemberek, mint egy légüres térben, minden lényeges külső benyomást már mellőzve, teljes egymásrautaltságot kifejezve vannak jelen a képen. Testük egymás támasztékai, tekintetük azonos helyen pihen, minden megszűnt körülöttük, személyiségük egymásban feloldódott. A kép keletkezési idejét illetően korábbi az előzőknél, de gondolatilag az előző témakör záródarabja. A festői ciklussá összeált Padon, Reggeli a mezőn, Gond és az Öregen a művész mély emberismeretéről vall. Két ember egymáshoz csiszolodásanak pontos stációi a képek, melyeket a művész családi életbe vetett megfellebbezhetetlen hite hatja át. Életét is így alakította. Feleségében, Burány Klárában megértő társra talált, aki a fáradhatatlanul munkálkodó ember mellett állt kudarcaiban és sikereiben egyaránt. Munkájában, magánéletében és alkotásaiban is a tudatosság volt meghatározója. E konok elszántsággal festett, szigorú rend érzetét keltő felfogásmódjába érzést volt képes becsempészni. Egy, csupán Ficzerére jellemző „geomet18.kép: Vázlat az 1914 triptichon predellájához 1966. Kat: 1966. 43