Goda Gertrúd: Ficzere László (Borsodi Kismonográfiák 26. Miskolc, 1987)

2. kép: A művész édesanyja 1955. Kat: 15. tése. Az új miskolci otthonuk másolatokkal való díszítésében lelte örömét, játékot fabrikált a környezetében élő gyerekeknek.

12 Ekkor már a minden iránt fogékony, érdeklődő ember szolgálat utáni idejét csaknem teljesen a legszükségesebb pihenésen túl, a képzőművészeti ismeretek elsajátítására fordította. Olvas, albumokat néz, erejét próbálgatja, de még nem kötelezi el magát a festészettel. Inkább mintáz, szakszerűen kiönti munkáit, de mutatkozni még nem mutatkozott vele, s csupán baráti körének okoz ezzel örömet.

13 A főiskolát befejezve, Miskolcra hazakerült Várady Sándor szobrászművésszel is ennek kapcsán kerül ismeretségbe. Várady, aki a művésztelepen komoly fazekasműhelyt rendezett be Nyitray Dániel szobrászműhelyére alapozván, lehetőséget adott, mint telepgondnok az ottani munkára. A polgármester Bod László és Várady Sándor kérésére helyet biztosított a felszabadulást követő hónapokban a szabadiskolának.

14 Ha van magyar festő, akinek művésszé válására sorsdöntő volt a felszabadulás hozta művelődéspolitikai változás, akkor Ficzere László az. 1945-ben már 35 éves, s a korrigálatlan apró tanulmányokon, s az „elkápráztató" olaj technikától (amit a Zöldfa utcában baráti társaságban tanult),

15 alig rendelkezett több ismerettel. Most már tudjuk azt, hogy mindössze két évtized adatott számára ahhoz, hogy elmélyüljön a stúdiumokban, művészi érzékenysége kifejlődjék, saját hangját megtalálva, képekben fejezze ki magát, elképzelhetjük, hogy mennyire megfeszítetten kellett dolgoznia. A társadalmi pezsdülés Ficzere László életének eseményeit is felgyorsította. A Kassán letett újabb vizsga után már mozdonyfelvigyázó a MÁV Miskolci 10