Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

egyet a vámunióval, a főrendiház létével, s bírálja az 1867-es közjogi helyzetet. Részletesen foglalkozik az ország gazdasági életével. Nem kielégítő a földművelés és az ipar fejlődése, nincsen meg a kellő összhang a két ágazat között. Szót emel az idejétmúlt feudális tulajdonviszonyok ellen: a gazdálkodást a nagybirtokok, a középkori hitbizományok és a koronauradalmak irányítják. A gazdasági helyzetre vezeti vissza az amerikai kivándorlást, amely elsősorban Észak-Magyarországról indult meg. Kifogásolja, hogy nincsen pénzügyi önállósága Magyarországnak, szót emel a közös vámterület ellen, amely akadályozza az iparfejlődést, sőt a kis- és a középipart vissza is fejlesztette. 1871-ben, Kolozsváron a német-francia háború, a harmadik francia császárság megdőlése, illetőleg még inkább a párizsi kommün hívta fel fokozottabban a figyelmét a politikára a már több éve újságírással is foglalkozó Herman Ottónak. Korábban elsősorban társadalmi és kulturális cikkeket írt. A kolozsvári Magyar Polgárban január 31-én A válság küszöbén címmel,

27 március 28-án A montmartrei lázadók címmel írt cikket. Június hónapban ugyanitt több, majd kisebb és jó néhány cikkben köszöntötte, ismertette a kommün eredményeit: Az Internacionálé (jún. 20.); Az Internacionálé ötletéből (jún. 25.); Még egyszer az Internacionálé és az erdélyi munkások (jún. 25.); A munkások ügyében (szept. 8.); Még egyszer a munkásokról (szept. 14.); A lelkiismeret szabadsága (dec. 3.) stb. Ezekben a cikkeiben nyíltan rokonszenvezett a párizsi kommünnel. Az 1894. évi miskolci képviselői beszámolói beszédében is rámutat „a gazdasági proletárság" fenntartóira, a nagybirtokra, a hitbizományra és a koronauradalmakra. Kapcsolatba került a századvég magyar szociáldemokráciájával is, elsősorban SZABÓ Ervinnel, FRAN KEL Leóval és CSILLAG Zsigmonddal, ez a kapcsolat azonban további felderítésre vár. Adalékokat szolgáltat a beszéd a nemzetiségek helyzetéről vallott nézeteinek jobb, pontosabb megértéséhez is. Ellene van itt minden más nemzet elnyomására irányuló nacionalista mozgalomnak pl. a „deutsche Schulverein"-nek, a dákoromanizmusnak és a pánszlávizmusnak. A több nemzetiségű Magyarországon a „nemzetiségi kérdést, mely a magyar állam főségének, sokszorosan gazdasági helyzetének kérdése is, csupán és egyedül a-teljesen független Magyarország oldhatja meg saját javára és igazsága szerint." Az ízig-vérig politikus megfogalmazás nem mentes a nacionalizmustól, ugyanakkor észrevette a probléma mögött meghúzódó gazdasági-társadalmi mozgatórugókat is. 35