Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

kötelező formát támogattam, mert ez viszi és állítja oda is a magyar állam fönséget, a hová eddig nem térhetett, sőt a hol titkon meg volt tagadva. Ez utóbbit semmiféle más forma nem biztosítja, egyedül a kötelező. Ha evvel szemben azt mondják a konkolyhintők, hogy meg fog rendülni a valláserkölcsi alap, úgy ennek czáfolata az, hogy az elfogadott törvény senki vallását nem érinti s minden polgárnak jogában áll a hatóságtól, mely előtt a házasságot megkötötte akár nyomban az egyházhoz fordulni s annak is áldását elvenni. Éppen ebben áll e törvény szabad szelleme. Ha azt mondják, hogy a kötelező polgári házasság csak összeállás, alkalmas arra, hogy a férfi tetszés szerint cserélhet feleséget, úgy ez nem igaz, mert a válás meg lesz nehezítve s csak kizárólag beigazolt bűnösség alapján lesz lehetséges. A polgári házasság kötelező formája éppen véget vet a könnyű és könnyelmű válásnak, mely eddig dívik s a müveit világ megbotránkoztatását vonta fejünkre. Ezentúl hasztalan lesz a valláscsereberélés, hogy ezen az úton bármi alacsony indokból is lehagyogassák egymást és a családot a házas felek. Nyíltan szólva, én a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényt nem tartom eléggé szabadszelleműnek, mert korlátot szab ott és beavatkozik abba, a miben az államnak és hatalmának nincs keresni valója, a lelkiismeret dolgába, holott az állam a polgárt csak azoknak a jogoknak és kötelességeknek terén befolyásolhatja, a melyek a közélettel összefüggők. Az anyakönyvek államosítása okvetetlen szükséges, mert a népnek hű nyilvántartása fontos állami érdek, mely semmiféle u.n. nemzetiségi érdek: szolgálatába át nem bocsátható. A gyermekek vallásáról szóló törvénnyel szemben én belenyugodtam, mert láttam, hogy a felekezetek bizonyos semlegességet tanúsítottak vele szemben. Azt a viszonyt, a melyet a törvény szabályozni akar, szerintem csak a felekezetek között fennálló kölcsönös becsülés szabályozhatja igazán s a becsülést csak a vallásoknak adandó tökéletes szabadság karöltve a műveltség fejlesztésével adhatja meg. És végre a zsidóvallás recepciójáról kívánok néhány szót szólni. Legbensőbb meggyőződésem, hogy e törvénnyel már régen tartozott a zsidóságnak a magyar törvényhozás, mert megkövetelni a zsidóságtól az állam iránt tartozó összes kötelességeket; de meg nem adni az összes jogokat, ez középkori állapot és elvetendő. Le kell rombolni minden korlátot és minden akadályt, mert csak az a zsidó válhat a magyar haza igaz gyermekévé, a kit a haza, mint saját gyermekét keblére ölel. Teljesen meg vagyok győződve, hogy zsidóságunk Palesztinából származó vallásával azon az úton van, a melyen teljesen elérheti a magyarság többi hazafias felekezetéit, a melyek - bárhonnan származtak legyen hétczikkelyeik, hazának hű, jó és igaz gyermekei. És most - kérdhetik Önök tőlem - mondjam meg, honnan kerekedett mégis az a nagy harcz, honnan származott legyen az a bontó erő, részben ádáz düh, melyet az egyházpolitikai javaslatok, különösen pedig a házasságjogi javaslat „Kötelező" szava kiszólított? Miféle viszony van bizonyos pártvezérek szava és a „kötelező" szó között? Gróf Apponyi Albert utólag avval lepi meg a világot, hogy a „kötelező forma" csak mellékes kérdés, a függetlenségi és 48 as pártnak egyik vezérkedő tagja azt mondja, hogy az egyházpolitikai kérdések, úgy a mint föl voltak vetve csupa semmiségek! De kérdem én, ha áll az a mellékesség és az a semmiség, mi indította ezeket a lehetséges és előkelő politikusokat arra, hogy hitvány verebekre oly rettentő ágyúzást vigyenek véghez, mely oly igen nagyon hozzájárult az izgatottság fokozásához? Azt a nagy harczot az az áramlat és ellentét indította, melynek az emberiség legiszonyúbb sanyargattatásait joggal tulajdonítja - minden szabadságnak, minden haladásnak el27