Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

nalát" majd így folytatja hátrább: „... és mióta öntudatra ébredtem, mindig vágytam a magam életrajzát olvasni, mint készet mint egészet. Sokszor elkezdtem a megírását. Nagy köteteket írtam tele. Tíz kötet is megtelne vele, annyit, vagy még többet is írtam magamról, életemről, pályámról, pajtásaimról, vonzalmaimról és sokat gyülölségeimről. Föltettem magamban, hogy amit eddig lejegyeztem azt elégetem, kivált Ízléstelen szeretkezéseim miatt, melyeket szintén leírtam, és melyeket még nem régen is, leírhatatlan szégyenérzést okoztak. - Ma már érdekkel és szánalommal olvasom azt is... mindegyik appetitusomból egy-egy erkölcsi betegséget csináltam magamnak. Gondolkodni nem tudtam még ötven esztendős koromban sem, csak az ösztönöm után éltem a tehetségemből. Bercsényi Béla szokta volt mondani: Jászainak gyertyagyújtáskor jön meg az esze. Azaz a színpadon."

34 PÉCHY Blanka is említi, hogy fiatalon vezetett, bensőséges részleteket is bevalló naplóját, naplóit éltesebb korában megsemmisítette. A később megírt visszaemlékezéseiben pedig életútját, szerelmeit, viharosnak is mondható pályáját, életkorának és társadalmi pozíciójának, mondhatnánk ízlésének megfelelően rajzolta meg, színezte az egyiket, elkendőzte a másikat.

35 Az Emlékezések c. írásában férjéhez, Kassai Vidorhoz fűződő egykori, kb. harminc évvel korábbi kapcsolatát is egyértelműen negatívnak tünteti fel. Megismerkedésüket és házasságkötésüket is mind érzelem nélküli számítás eredményezte, kizárólag a színészi és társadalmi felemelkedésre irányuló, célszerű cselekedetnek tünteti fel. Visszaemlékezései e tekintetben is vagy feledékenyek, vagy tendenciózusan torzítottak. Publikált levelezéseiben vőlegényéhez, majd férjéhez írott jónéhány levele található. Esküvőjük előtt szinte minden második napon, mondhatnánk lángoló levéllel kereste meg. 1872 tavaszán, majd később is jó néhány levélben bánja az elhidegülést és könyörögve kéredzkedik vissza. Az aláírás - férjének írott leveleiben is, hasonlóképpen, mint az előbbiekben közölteken - Marid, Maridra, Maridnak, az utolsó mondatoknak megfelelően.* Megállapíthatjuk tehát, hogy a késői visszaemlékezések e tekintetben sem felelnek meg teljesen fiatalkori, valós eseményeknek. A közölt levelek adatokat szolgáltatnak Herman Ottó és Jászai Mari életútjának néhány más, általánosabb mozzanatára is. Több helyütt említi leveleiben Herman Ottó munkahelyét, a múzeumot, rendszeres nyomdába járását, találkozóhelyüket, a múzeumkertet (6., 17., 18. sz. levél). Felfedezhetjük bennük a nagy tudósnak a munkahelyével, az Erdélyi Nemzeti Múzeummal való gondjait, a kapcsolat meglazulását, majd megszakadását, bosszankodását a kolozsvári újság84