Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

zaszeretetét. 1897-ben üdvözli PÓSA Lajosnak az aradi vértanúkra emlékező versét (1. sz. levél). 1902-ben Kossuth Lajos századik születésnapján részt vett Debrecenben, a Nagytemplomban rendezett megernlékező ünnepségen (2. sz. levél). A Kossuth iránti személyes tiszteletét, eszméi feltámadásában vetett lankadatlan hitét tükrözi ez a levél. Itt köszönti Pósa Lajos Kossuth-költeményét. Ez valószínűleg A szegedi zengő szobor

36 c. költemény lehetett. Pósa ezen kívül még számos költeményt írt Kossuthról, Kossuthtal kapcsolatosat. 1894-ben Az Én Újságom emlékszáma gyászolja a nemzet halottját. Herman Ottó költőien szép stílusa a közölt levelekben is megmutatkozik. Egyik jellemzője a madárszimbolika alkalmazása. 1905 júliusában a még gyermek Sárikát és tevékenységét „az erdő czinegemadará"-hoz hasonlítja. A 10. levélben „a nemesradnóti fészket és hajléktalan madarait" említi. Másutt Camilláját írja „beteg madaram"-nak (11., 15. sz. levél). Herman Ottóné Borosnyay Camillának is reánk maradt három levele, amelyet Pósa Lajosnéhoz, illetve a leányához írt (Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Adattára 70.43.1-3.). Tekintettel arra, hogy ezekben is található forrásértékű adat Herman Ottó tevékenységére, a három levelet, kronologikus sorrendben alább közlöm: Kedves kicsi Sárikám! Köszönöm az édes mamád levelében küldött izenetedet. Majd ha találkozunk, megölellek érte, addig csak igy a távolból csókol szeretettel Herman Ottóné néni. Lillafüred 1904. aug. 24. Szivem Lidikéje! Sietek tudatni, hogy ha az isten is úgy akarja, jövő vasárnap d. u. ott leszünk a ti kedves hajlékotokban. Az isten, fájdalom, nem mindig akarja azt, amit az ember szíve óhajt. A múltkor meg pláne igazán fájdalmas módon nyilvánította és érvényesítette is ellenkező akaratát. Én azt a vasárnapot uram beteg ágyánál, hideg borogatást rakva a beteg karjára töltöttem. A munkában, kalapálásban és szögek beverésében a jobb vállperecze és a balkéz mutató és hüvelyk ujja megmerevedett és mozgásra fájdalmasan nyilallott. Most a balkéz már rendben volna, de a vállpereczet minden éjjelre bekötöm priznicczel. Az is gyógyul. Mi úgy elkéstünk a sok halogatás és bizonytalanság miatt, hogy most nyakra-főre kell készülődnünk, mert e hó huszadikán reggel indulunk, de azért bár mi rövid időre odaugrunk hozzátok egy bucsuölelésre. Addig is sokszor csókol, az édes uradat édes urammal együtt a legszívesebben üdvözli örökké szerető Camillád Budapest, 1907. juni. 13. 68