Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

torépítmények osztályozásánál, rendszerezésénél, valamint a magyar lakóház kialakulásának fejlődési rendszeréről kialakított teóriája esetében is. E spekulatív, evolucionista rendszerezés súrolja az igazság határát, és elködösíti a pásztorkodás alapvető gazdasági és társadalmi vonatkozásait, amelyeknek mindenkor függvénye volt. A szilaj, rideg és afélszilaj kifejezések már korábban, pl. többek között NAGYVÁTHY Jánosnál is ismertek voltak, de HERMAN Ottó munkássága nyomán váltak a néprajz és a társtudományok közkeletű szakkifejezéseivé, és nyerték el pontosan körülhatárolt fogalmi jegyeiket. A Herman Ottó által felvetett rendszer átvevője és továbbfejlesztője GYÖRFFY István lett. 1910-től megjelent tanulmányainak felfogásrendszere arra enged következtetni, hogy a nagy előd teóriáját nemcsak könyveiből és tanulmányaiból ismerhette. Ezt kodifikálta a magyar néprajztudomány négykötes, máig közkeletű, összefoglaló kézikönyvében, A magyarság néprajzában is. Az állattenyésztés-pásztorkodás rendszeréből HERMAN Ottó (majd GYÖRFFY István is) történeti következtetéseket is vont le, hangoztatván a szilaj pásztorkodás honfoglalás előtti kontinuitását. Ez esetben Herman Ottó, KÁLLAI Ferenc, CSAPLOVICS János és DITZ Henrik korábbi, 1823-ban, 1829-ben és 1869-ben felvázolt teóriáit is tekintetbe vehette.

3 A külterjesség fogalmát azonosította, majd később ezt mások is átvették, a nomadizmus fogalmával. HERMAN Ottó minden tekintetben összeveti a lovas nomád szkíták életmódját a magyarság úgymond nomád pásztorkodásával. Az extenzív pásztorkodás és a nomadizmus fogalmának keveredése még napjainkban is jellemző. Kétségtelen, hogy a nomadizmus az állattenyésztés legextenzívebb formája (bár gyakran a transzhumáló pásztorkodás is vetekszik ezzel). A nomadizmusnak alapkritériuma a külterjesség, viszont a külterjességnek a nomadizmus egyáltalán nem.

4 A kauzális kapcsolat ismeretelméletileg sem fordítható meg. Máig egyedülálló nemcsak a magyar hanem az európai néprajzi irodalomban a magyar pásztorkodás nyelvkincseit összegző, 1914-ben, halála évében publikált hatalmas kötete. összegzésképpen szeretném leszögezni a következőket: Herman Ottó a magyarság anyagi kultúrája kutatásának megalapítója volt. Szorgalmasan, szinte országosan felgyűjtötte a két nagy ősfoglalkozás, a halászat és pásztorkodás anyagát, kutatásainak eredményét összefoglaló, rendszerező monográfiákban közre is adta. Meg kell állapítanunk, hogy Herman Ottó kezén a magyar nép anyagi kultúrájának kutatása szabálytalan módon indult el. Előbb jelent meg összegző monográfia, s csak ezt követően kezdődtek meg a további részkutatások. 44